Joggal gondolhatjátok, hogy egy olyan egyszerű kérdésre - meddig létezett a fővárosban a lovakkal történő hajóvontatás, és mikortól vették át a lovak helyét a gőzösök - tudjuk a választ. Nos, a helyzet nem ilyen egyszerű. Az 1850-1860-as években a városi hatóságok legkevesebb négyszer tiltották be a hajóvontatást. A többszörös tiltás mutatja: a lovak apró lépésekben, fokozatosan tűntek el a budai Duna partról. 

Hajóvontatás a budai oldalon 1827-ben, a még nem létező Várbazár helyén 

A budai partszakaszon zajló hajóvontatásról a korabeli leírások igencsak szemléletesek.  A part zátonyos és sekélyes vize embert és állatot nem kímélő próbatételt jelentett. Egyes pontokon a kötélzetet ötven méterre is ki kellett ereszteni. A lovak szügyig jártak a vízben, hogy a hajó elegendő mélységben haladjon. A lovak hajtói és a hajó személyzete közötti nagy távolság miatt a vezényszavakat folyamatosan kiabálták. Az állandó üvöltözést, a munkát kísérő káromkodásokat, és az ostorcsattogtatások hangjait a Gellért hegy sziklái felerősítve verték át a pesti oldalra. Csendes nyári estéken, mikor a pesti forgalom zaja elcsendesedett, tisztán lehetett hallani a budai oldalon zajló eseményeket. 

Uszályok, hajóvontató lovak - forgalom a budai parton 1854-ben

Az volt a szokás, hogy a kirakodott hajók személyzete fél napig pihent (Pesten kocsmázott), majd az üres hajóval visszafordultak az újabb szállítmányért.

Itt a vége, fuss el véle.