Timelord

Néhány napja történt. A 16-os kisbusszal mentem fel a munkahelyemre, amikor egy idős – becslésem szerint 80 éven jócskán túli – hátizsákot viselő, tájszólással beszélő asszony megszólított. Meg tudnám-e mondani, ezzel a busszal kell-e menni a Sándor palotához. Válaszoltam, majd mindketten felszálltunk. A busz elindult és az asszony tovább folytatta. Valamiféle pénzről és földről beszélt, és újból kérdezett. Meg tudnám-e mondani, hogy is hívják a minisztert a Sándor palotában, mert elfelejtette a nevét, mert ő az igazságtalanságot tovább nem tűri, és még Orbán Viktorhoz is elmegy, de előbb a miniszterrel van elintéznivalója. A történetnek tulajdonképpen itt vége is van, a „miniszter” nevét megmondtam és elköszöntem az asszonytól.

Az eset mégsem megy ki a fejemből. Az én értelmezésemben ez a történet a magyar panaszkultúra évszázados gyökereiről, annak máig élő, mély társadalmi beágyazottságáról is szól.

„Képünk oly csempész csoportot mutat, mely bátran és szerencsésen jutott keresztül az oláhországi határőrségi vonalon. Ott csak a vámot kellett elkerülniük piócáik miatt, miket durva vászonnal lekötve nagy korsókban a második lovas hoz magával, mert Oláhországban a piócák kivitelére igen nagy vám van vetve. Tömegesebb nyers terményeket, mint gabonát, gyapjút, marhát s sertéssörtét a csempészek természetesen nem visznek ki. Hanem most jő számukra a nehezebb, a tulajdonképpeni csempész feladat, ti. az erdélyi vámokat kikerülni, mert majd minden szorosban fő- és alvámház van, melyek között pénzügyőrök cirkálnak. A csempész fődolga most az országúton háborítatlanul bejutni az erdős hegylánc szakadékaiba (…) Ha ez sikerül nekik, a csempészek legnagyobb részben megnyerték a játékukat, mert áruikat nem sokára elrejthetik.”

Mire használták a piócákat? Miért volt rá akkora kereslet, hogy megérte csempészni?

A 19. századi orvoslásban nemcsak a fejfájásos, magas vérnyomástól szenvedő betegekre ragasztották a piócákat. Az volt az általános gyakorlat, hogy a fájó testrészre illesztették az állatokat. Úgy hitték, a pióca kiszívja a betegséget, függetlenül a betegség valódi okától. A pióca gyűjtést általában asszonyok végeztek. Belegázoltak a vízbe, majd egy bottal verdesték a víz felszínét. A pióca felfigyelt a hangra és a mozgásra. A felbukkanó piócákat egy szűrővel összeszedték. 

„Egyébiránt mindenki elősegíti a csempészetet, a bojár és bojárné éppen úgy, mint a fuvarosok és kereskedők, a magyar éppen úgy, mint a szász és oláh. A pénzügyőröket ott nagyon gyűlölik, s ennél jobban talán csak a dohánymonopóliumot.”