Timelord

A Vaskapu hajózási akadályainak felszámolása a 19. század végének legnagyobb állami beruházása volt. Az 1890-1898 közötti munkálatok során több mint 25 millió köbméternyi követ és földet mozgattak meg hat munkaállomáson.  85 építőmunkás szenvedett halálos balesetet. Sőt, ebbe halt bele a mű legfontosabb szervező-koordinátora és akarnoka Baross Gábor is. Voltak meddő viták, határidő és költségvetés túllépés. És persze előbb avatták fel (1896), mintsem teljes egészében elkészült (1898) volna. A teljes költsége 31 millió korona volt, ez az összeg körülbelül akkora, mint amennyit a MÁV 15 év alatt költött beruházásokra.

A munkálatok nagyságrendjét ez a kép plasztikusan érzékelteti. A metszeten a Grében hegy Dunába mélyen benyúló lerobbantott részét egy pontozott félkörív jelzi. Ez alig 327 ezer köbméter volt, a teljes földmunka, kevesebb mint két százaléka.

Ez az írás nem a vasútőrültekről szól – ugyan, mi újat lehetne erről mondani – hanem a bulvársajtó egykori kedvenc témájáról. Mi történik, ha egy nyugis vonatozás alatt az egyik utas megőrül? Magától értetődően, véres dráma. Vagy például, mi történik, ha a mozdonyvezető őrül meg? Ismét, csak véres a dráma.

A bemutatott képek  valóságalapjáról nem vagyok meggyőződve, de mint minden, ez is előfordulhatott. Az azonban nehezen képzelhető el, hogy az őrület a 20. század elején ripsz-ropsz ily töményen eluralkodott a vonatokon. Érdekes módon a megőrült utasok az úri középosztály tagjai, és egy kivételével, mindannyian első osztályú kocsikban utaznak. Magyar bulvár-abszurd következik.

1944-ben a Budapest Székesfőváros Közlekedési Rt. (Beszkárt) mintegy negyven darab kisebb-nagyobb plakátot készített az utazóközönség és a személyzet tájékoztatására, illetve figyelmeztetésére. Ebből a gyűjteményből mutatok be néhány érdekesebbet.