1891-ig Európában nem volt egységes idő, nem léteztek időzónák. Minden település a nap járása szerinti helyi időt használta. Ez az írás arról szól, hogyan alakultak ki az időzónák és mi köze mindennek a vasúthoz.

Az időeltolódásnak a vasúti közlekedés előtt nem volt jelentősége. A vasút azonban új helyzetet teremtett.

A vonatok indítását, érkezését, a menetrendek kidolgozását nem lehetett a települések eltérő helyi idejére alapozni. A vasúttársaságok valamelyik nagyobb város helyi idejét tekintették alapnak. Magyarországon 1871-ben egyeztek meg a vasúttársaságok, hogy a Pest-budai helyi időhöz igazodnak. Ausztriában az ottani vasutak a prágai időt használták.  1891-ig Európában 21-féle vasúti időt használtak.  Például az Orient expressz utasainak és személyzetének az óráikat először a német-francia határon kellett előrébb tekerni 19 perccel, majd Mühlackernél 3 perccel, Ulmban újabb 10 perccel. Az osztrák határon 11 perccel, a magyar határ átlépésekor 16 perccel, a román határon 29 perccel és így tovább.  Könnyen elképzelhetjük, mennyi macerával járt mindez.

A magyar vasúttársaságoknál hiába terjedt el budapesti idő használata, a polgári életben alkalmazott idő nem követte ezt a szokást. A vidéki városokban és falvakban továbbra is a helyi időt használták. Más időt mutatott tehát a templom toronyórája, mint a vasútállomás peronórája. Érdekességképp: 1875-ben az Osztrák Államvasútnak volt egy gyorsan megbukott kísérlete. A menetrendjükben nem a budapesti időt szerepeltették,  hanem minden vasútállomás helyi idejének megfelelő érkezési és indulási időt. Az ötlet néhány héten belül megbukott, mert a pontatlanul ismert helyi idők felborították a közlekedést, és persze a vasutasokat is összezavarta.

1878-ban a kanadai Pacifik vasút főmérnöke javasolta, hogy a vasúti közlekedés megkönnyítése céljából osszák fel a földet 24 időzónára. Az ötlettel világszerte több kongresszus és tudományos társaság foglalkozott, de a megvalósítás módjában nem tudtak megegyezni. Először az amerikaiak unták meg a zavaros és sokféle vasúti időt. 1883-ban az USA-t és Kanadát 5 időzónára osztották. 

A kedvező tapasztalatok alapján a zónaidő bevezetése Magyarországon 1888 őszén került napirendre. Ludvigh Gyula, a MÁV elnöke javasolta az egységes osztrák-magyar vasúti idő bevezetését. Javaslata szerint ez az idő a Greenwichtől számított tizenötödik délkör ideje legyen. Ezt az elképzelést az élet felülírta. 1890-ben ugyanis az európai vasúttársaságok legnagyobb része elfogadta és életbe léptette a zónaidőt. A magyarországi vasútvonalakon a közép-európai időzónát 1891. október 1-én vezették be. Ekkor valamennyi budapesti időt mutató órát 16 perccel visszaállítottak. 

A polgári életben a közép-európai időzóna használata nem következett be. Az államigazgatásban egy év múlva, 1892-ben tekerték vissza az órákat.

A privát szférában persze mindenki azt csinált, amit akart. Nyíregyházán például az egyik templom toronyórája 1904-ig a város helyi idejét mutatta.

Itt a vége, fuss el véle.