Az 1868-as év legnagyobb buliját, a hazai dalárdák versenyét Debrecenben rendezték meg. A város beleadott apait-anyait a szervezésbe: fogadásokat tartottak tósztokkal, ünnepélyes felvonulást cigányzenével, és vélhetőleg sok-sok italozás is volt, a vendégeket ugyanis "magyar szívélyességgel" köszöntötték.
A dalverseny helyszínét magas deszkapalánkkal kerítették be. A főbejárat előtt jegyvásárlók tömörülnek. A palánk mellett belépti díjat fizetni nem akarók hallgatóznak.
Az eseményen részt vett a huszonéves Munkácsy Mihály is, aki egy rajzban (pontosabban 1 darab rajzban) megörökítette az egyik nagyszínpadi koncertet. Ezt a rajzot a Munkácsyról szóló szakirodalom is számon tartja. Ehhez képest a korabeli sajtóban két Munkácsynak tulajdonított rajz is megjelent. Hogy az alábbiak közül melyik a hiteles (netán mindkettő?) azt nem tudom. Az az érzésem, a legutolsó.
De térjünk vissza a bulira. 54 dalárda 845 tagja jelent meg az országos dalosversenyen. A fellépők közül a legnagyobb sztár Erkel Ferenc volt. 21 dalárda indult a versenyben, a legtöbben "kielégítőleg működtek". A dalverseny győztese a pécsi dalárda lett.
Az esemény rendkívüli módon fellelkesítette a cívisváros polgárait. A helyi sajtó arról fantáziált, Debrecen kezébe vette a kultúra fáklyáját és mindez gazdagon fog kamatozni valamikor a jövőben. A művészet felkarolása tette Münchent világvárossá, ezt kellene utánoznia a városnak is. "Debrecen méltán a magyar művészetnek is szentelheti a jövőjét. Mi reméljük, és erősen hisszük, hogy mindez idővel be is fog következni."
