Az 1896-ban, az uralkodó magyarországi vasúti utazásaira készített udvari vonat sorsáról 1920 óta nem tudunk semmit. A millenniumi ünnepségek fényét emelő elegáns udvari vonat eredetileg öt kocsiból állt. Horribilis vételárát (418 ezer forint) a MÁV közel másfél évig nem fizette ki a Ganz vállalatnak.

A millenniumi vonatból egyedül az itt bemutatott dísztáblák maradtak fenn. Az iparművészeti igényességgel kivitelezett, máig bámulatosan élénk színekben pompázó zománcozott dísztáblákon az egyesített nagy magyar címer látható.

A dísztáblákat a királyi termeskocsi oldalaira, a szalon egyik ablaka alá rögzítették. A korabeli előírások szerint a dísztáblák kizárólag a hivatalos utazások során szerepeltek a termeskocsin. Egyéb esetekben (például, ha gödöllői vadászatokra utazott a király) a MÁV a Nyugati pályaudvaron lévő kocsiszínben őrizte a táblákat.

A királyi termeskocsi belseje, olasz reneszánsz stílusban. Az ablak elé húzott asztalt nem a király, hanem a vele együtt utazó szárnysegéd használta. Az ajtó a királyi hálóba vezet. A zajtalan futás érdekében a kocsi padlódeszkáit 4 mm vastag ólomlemezekkel fedték be. Ezekre nemez, linóleum és szőnyeg borítás került.

A királyi hálóterem kárpitozott vasággyal. A hálóteremben az ablaküvegeket posztóval bevont, vasból készített, eltolható táblákkal is be lehetett fedni – így a helyiségben tökéletes volt a sötétség. Az ablakokat ezen kívül rugósan gördülő függönyökkel, valamint oldalra eltolható függönyöket is felszerelték.

A vonat 1920 körül eltűnt.  Az a legvalószínűbb elmélet, hogy az udvari vonatot a Budapestet is megszálló román hadsereg hurcolta el Magyarországról. Az írás elején bemutatott zománcozott dísztáblák a Nyugati pályaudvar területén őrzött udvari vonatra nem voltak felszerelve, ezért menekülhettek meg. A rejtélyt fokozza, hogy a millenniumi udvari vonat egyik, az uralkodó kíséretét szállító kocsija viszont megkerült (vagy el sem tűnt). Elképzelhető, hogy az udvari vonatot tároló kocsiszínből ezt a kíséreti termeskocsit korábban kiemelték, és eredeti funkciójától eltérően – valakik, valahol – használták. Akárhogy is volt, ez a kocsi nem állt a helyén, így időlegesen – a második világháborúig – elkerülte végzetét.