Az útdíj – lánykori nevén útvám – bevett pénzbehajtás volt a régi világban, történetét Könyves Kálmánig tudjuk visszavezetni. Én ilyen messzire most nem mennék.
A Pest–Vác közötti út, szilárd burkolat nélkül
Magyarországon 1853-ban vezették be az általános útvámfizetési kötelezettséget az állami tulajdonban álló utakra, hidakra és révekre. A vámot, az utakat használó szekerek után kellett fizetni, illetve a lábon hajtott jószágok után. Gyalogosok ingyen használhatták az állami utakat. Az általános útvám négy hónap alatt megbukott, az állam visszavonta a rendeletet.
Korabeli történészek a kötelező útdíj bukását, mint az abszolutista állam elleni sikeres ellenállást ünnepelték. Én úgy gondolom, ez önáltatás. A kötelező útdíj 1853-as bevezetését követő gyors bukást nem a nemzeti ellenállás okozta, hanem a rendkívül kedvezőtlen útviszonyok, az alacsony színvonalú utazási kultúra. Az állami utak és a megyei–községi utak között alig volt minőségi különbség, a forgalom átterelődött a nem fizetős utakra. A parasztok inkább kerültek egyet, de nem fizettek.
1854-ben bevezették a kötelező útdíj helyett az ún. vámegyenértéket. Ennek a szisztémának az volt a lényege, hogy az állam megkapta az úthasználat utáni díjat, de a díjat adóként szedték be az adóalanyoktól. Az állami utak használatárért tehát azok is fizettek, akik nem használták az utakat. Ez persze igazságtalan volt, de ún. „nemzeti ellenállást” már nem generált. Az állam ezzel a szisztémával még jobban járt, mint a megbukott kötelező útdíjas rendszerrel. Nem kellett felállítani egy apparátust az útdíjak beszedésére, vámsorompókat és őrházakat építeni, vámbárcákat nyomtatni stb. Mindez persze kizárólag az állami utakra vonatkozott, a magántulajdonban álló utakon természetesen voltak vámsorompók és kellett fizetni is.
Vámsorompó tervrajza 1829-ből
Magától értetődő, hogy a városokon belüli utak használatárért is fizetni kellett. Ezt egykoron úgy nevezték, hogy kövezetvám. A kövezetvámot a városba vasúton beáramló, vagy innét távozó áru után a vasúti jegypénztárakban kellett megfizetni. A szekerek a közúti vámsorompóknál rótták le a sarcot. A városok a kövezetvámot kizárólag útburkolataik fenntartására és újabb útburkolatok készítésére fordíthatták.
Sopron 1910 körül. Gőzhengerrel készül az új útburkolat.
