Plágiumügyileg két-két 19. századi képet ajánlok figyelmetekbe. Hogyan csinálta ezt a sajtó anno?
1895. január 20. A hazaárulás vádjával lecsukott, katonatiszti rangjától megfosztott Dreyfuss cellájában kenyeret és vizet kap az őrétől. Dreyfuss nincs különösképp elkeseredve, nem egy megtört ember, testbeszéde az sugalmazza – még most is valami rosszban sántikál.
1895. április 21. Ausztriában vagyunk. Egy k. u. k. katonatisztet, Gustav Eichingert gyilkossággal vádolnak meg és bezárják.
Egyértelmű, hogy plágiummal állunk itt szemben, ráadásul még hamisítás is van a dologban. Mert Dreyfuss esetében elvileg még hihető, hogy valós jelenetet, valós helyszínt rögzített a rajzoló, de a második esetben mindez teljesen kizárt. Mindezt még súlyosbítja az a közvélemény manipulációs szándék, amely a lecsukottal szembeni ellenszenvet akarja növelni. Rejtett, de könnyen értelmezhető uszítás ez, a javából.
A másik példám ennél jóval ártatl
anabb.
1898-ban a francia L` Illustration címlapon mutat be az olvasóinak egy extravagáns találmányt, egy újabb autót.
Egy év múlva, 1899-ben a magyar bulvársajtó reprezentánsa, a Kis Újság lepi meg olvasóit egy hasonló címlappal.
Itt a vége, fuss el véle.
