A takarékos életvitel egyike a polgári erényeknek. De hogyan takarékoskodjon egy közjogi méltóság? Következzen néhány példa Horthy Miklós kormányzó múltjából.
A sztori ott kezdődik, ahol a közjogi méltóságok magánkiadásai és az állami feladatokkal járó kiadásai szétválnak. A kormányzó esetében a szabály a következő volt: az államfő magánbirtokán keletkezett kiadásait saját zsebéből fizeti, az állami birtokok használatával összefüggő kiadások költségeit pedig az állam fedezi. Amikor tehát a Horthy család kenderesi birtokukon tartózkodott, a személyzet költségeit, a takarítást, a park karbantartást, az étkezést stb. Horthy Miklós fizette. Ellenben a gödöllői, vagy budavári palota kiadásai nem őt terhelték. Ez tiszta sor, nincs mit ragozni rajta.
De mi történik akkor, ha a kormányzó útra kél? Magától értetődően állami biztosítást kap, állami járművekkel (vonattal, vagy autóval) utazik, tehát a kiadásait is az állam fedezi. Horthy szenvedélyes vadász volt. Vadászataira (idényenként 30–40 alkalommal!) mindig kormányzói különvonattal utazott. Az volt a bevett gyakorlat, hogy a vadászatokon a kormányzó a vonatban aludt és a vonathoz csatolt konyhában készült ételeket fogyasztotta. Egy magánpasszió így vált közpénzből fizetetté.
Hasonlóképpen járt el a család kenderesi tartózkodásaik egy részében is. A kormányzó és felesége különösen ősszel és tavasszal utazott gyakran Kenderesre, a családi birtokra. A kenderesi utazások alkalmával a különvonatuk este 10-kor indult a Keleti pályaudvarról. Nagyon lassan haladva a vonat hajnalban megérkezett Kenderesre. A vonatban elfogyasztott reggeli után kiszálltak és a kastélyba hajtattak. Ebédre, vacsorára visszatértek a vonatba, sőt ott is aludtak. A kastély tehát alapjáraton tudott üzemelni, a kenderesi tartózkodás pedig állami költség lett. Horthy István kenderesi temetésén a család a a szűkebb halotti tort is a vonaton rendezte meg.
A kenderesi vasútállomáson lévő kormányzói váróterem. A több helyiségből álló váróteremben étkezni nem lehetett (nem volt benne ebédlőasztal), de ügyek intézésére kiválóan megfelelt. A képen jól látszó ajtó egy elszeparált, interurbán távhívásra is használható telefonfülkébe nyílt.
Ez pedig az étkezőkocsi belseje a kormányzói különvonatban.
Legvégére már csak egy kérdés maradt. Mi ennek az egésznek a tanulsága? Hiba volt archiválni a kormányzói utazások iratait...