„Amikor az intendáns kellő politikai támogatottságot élvezett, és távol tartotta magát a művészeti ügyektől, akkor zeneileg kimagaslóan termékeny időszakokat ért meg az Opera” – ez a lényegre tapintó mondat a Magyar színháztörténet c. monográfiában szerepel.
A 19. század utolsó évtizedeiben három igazgató (másképpen intendáns) Podmaniczky Frigyes, Keglevich Iván és Beniczky Ferenc működése nyomta rá a bélyegét az Operaházra. Podmaniczky a kompromisszumok mestere volt. Keglevicz egyszemélyi vezetéssel kísérletezett. Beniczky politikai hajsza miatt távozott az Operaház éléről. Ő volt az első direktor, akinek sikerült az Operaházat rentábilisan működtetni.
Beniczky kinevezéséről Mikszáth írt egy szellemes tárcát. A frissen kinevezett Beniczky találkozott a kaszinóban két elődjével. A beszélgetést Mikszáth a következőképpen képzelte el.
„… három intendáns találkozott egymással a kaszinóban. Három élő intendáns, Podmaniczky Frigyes báró, Keglevich István gróf és Beniczky Ferenc.
A két volt intendáns részvétteljes tekintetet vetett Beniczkyre.
- Szegény ember! - sóhajtott fel Podmaniczky.
- Te sem leszel olyan kövér három év múlva - fenyegette meg Keglevich.
- Minek vállaltad el, szerencsétlen?
- Mert rendet akarok csinálni - szólt Beniczky komolyan.
- Rendet, hahaha? Rendet, hehehe? - kacagott fel Keglevich.
- Nem has kell oda, barátom, de vasidegzet - nyögte keserűen Podmaniczky.
- Pedig látod, eddig minden jól megy, minden könnyen megy - dicsekedett Beniczky. - Szavamra mondom, minden a legsimábban megy. A sajtó szelíd, a művészek és művésznők engedelmesek.
- Igen, mert az elején vagy: az eleje ennek mindig könnyű. Várd meg a végét.
- Én azt hiszem, hogy intézkedéseim méltányossága és célszerűsége szüli a megelégedést.
Erre megint elővette a két exintendánst a kacaj.
- Ó, te csirke. Ó, te jó naiv lélek.
Keglevich Istvánnak egy ötlete támadt.
- Tudod mit, Feri, ajánlok neked egy fogadást.
- Előre is állom.
- Egy fogadást, hogy kövess el ma egy nagy igazságtalanságot, valamely óriási botrányt, és senki nem fog haragba jönni, az egész elcsúszik csodálatosan.
- Nono, nem hiszem.
- És kövess el három év múlva (de három évet sem adok) valami üdvös, teljesen igazságos dolgot, és minden ember ellened bőszül, kígyó, béka tör rád, viharos felhőkből villámok potyognak a fejedre. Ez a különbség a kezdet és a vég közt.
- Lehetetlen.
- Hát próbáld meg, és ha nem így lesz, én vagyok akkor a vesztes. Fölteszem konyakgyáramat egy pityke ellen.
- Áll a fogadás; csak azért, hogy meggyőzzelek tévedésedről."
Beniczky a képzeletbeli fogadást elveszítette.
