„Legyünk jó hazafiak: tartsuk meg a pipát s szívjuk a /cigarettát/, ha drága is, mert hát Uram, Istenem! honpolgárok vagyunk s szívünkön fekszik a deficites haza sorsa!” –  így sóhajtott fel egy újságíró, miután 1887-ben a képviselőház új törvényt fogadott el a dohányjövedékről. A dohánytermékek árát növelő új törvényre az állami deficit csökkentése érdekében volt szükség. Sokan gondolták, mindez Magyarországot ért „egyiptomi csapás”-nak (tűzesetek, árvíz, fagy- és jégkárok, adóemelés, párbajmánia, uzsora, balkáni háborús fenyegetettség és az ún. trafiktörvény) is minősíthető.

 Talán mondanom sem kell, az új törvény az államon kívül senkinek sem volt előnyös.

 Elsőként a dohánytermékeket forgalmazó trafikosok estek pánikba. Attól féltek, a növekvő árak miatt kevesebb lesz a vásárló, emiatt pedig csődbe mennek. A képen Tisza Kálmán miniszterelnök mint dohány-nagykereskedő szerepel, a trafikok bérlői meghökkenve nézik az új árakat.

Ez az 1888-as karikatúra a szivar- és cigaretta-fogyasztók áremelés miatti haragját ábrázolja. A dohánytőzsdék (másképpen trafikok) vasárnapi munkaszünet nélkül Budapesten reggel héttől este 9-ig nyitva voltak. 

Annak érdekében, hogy az állam adóbevételei minél magasabbak legyenek az illegális dohányfogyasztást igyekeztek visszaszorítani.

Mi volt tilos?

–        dohány külföldről becsempészni,

–        engedély nélkül dohányt ültetni és termeszteni,

–        szűzdohányt árusítani,

–        szűzdohányt birtokolni,

–        dohánytermék iparszerű gyártására szolgáló gépeket birtokolni,

–        állami dohánycsomagolásokat utánozni,

–        cigarettákat készíteni eladásra.

A dohánycsempészet megakadályozásáért (tettenérés és vagy feljelentés esetében)a rendőr   jutalékot kapott. A pályaudvarokon ellenőrizték a fővárosba érkezők csomagjait, nincs-e bennük elrejtve fogyasztásiadó-köteles vagy tiltott árucikk.