A most bemutatott képregény 1890-ben jelent meg az egyik élclapban. A hat rajzból álló sorozat abból a félelemből táplálkozik, hogy a bevezetés előtt álló vasárnapi munkaszünet élhetetlenné teszi majd a városokat, és a fővárosba vasárnaponként felruccanó kirándulók még a legelemibb szolgáltatásokat sem fogják megkapni. Mindez persze nem így történt. Az 1891-ben a vasárnapi munkaszünetről szóló törvény kizárólag az iparban dolgozókat érintette, és közülük is csak azokat, ahol a termelés nem igényelte a folyamatosságot.
A 19. században ez egy munkásvédő intézkedés volt, mert össztársadalmi érdek a legnehezebb munkával foglalkozók testi és szellemi épségének fenntartása. A törvény célja "nem valamely felekezeti érdek, vagy kizárólagos vallási motívum". Mindazonáltal a kormány azt remélte, hogy a törvény a hitéletre is üdvös hatással lesz. Hogy ténylegesen volt-e ilyen hatása, azt nem tudom.
Itt a vége, fuss el véle.
