A vonatszállító dunai gőzkomp egy nagy ívű - bár a későbbiekben kormányzati szinten megfúrt - üzleti terv eredménye. Az ötlet lényege: a Dél-Alföld termékeny vidékeiről származó tömegtermékeket (elsősorban gabonát) a tengerentúli piacokon kellene értékesíteni. Ennek érdekében ki kell építeni egy olyan vasútvonalat, amelyik a Dél-Alföld és a fiumei kikötő között a legrövidebb szállítási utat biztosítja. Ennek az üzleti tervnek a megvalósítását szolgálta a Gombos és Erdőd között 1871-ben forgalomba állított két dunai gőzkomp.
A Dráva torkolattól néhány kilométerre lejjebb fekvő Gombos és Erdőd között a Duna mederszélessége - vízállástól függően - 600-1500 méter között ingadozott. A gőzkompoknak ezt a távolságot kellett leküzdenie.
Tehervonat tolatása a gőzkompra a Duna erdődi oldalán. Az átkelés tíz percig tartott
Az erdődi oldalon a vasúti sínek 70 méterre benyúltak a folyóba. Magas vízállás esetében a vonat vízben haladva jutott fel a gőzkompra. A Duna medrébe, a két szemközti part között, egy acélsodronyt fektettek le. A gőzkomp kerekei (ez jól látható a rajzon) az acélsodronyba kapaszkodtak. Ez a kapaszkodó gőzkompozás igen praktikus volt, mert kisebb gőzgéppel nagyobb sodrású szakaszokon árral szemben is lehetett haladni.
Gőzkomp a Duna közepén
De mi tartotta egyenesben a gőzkompot? Nos a kapaszkodó acélsodrony mellett volt egy másik, a folyóba fektetett sodronykötél is. Ez a sodronykötél a gőzkomp ellentétes oldalára került. Csigák és rövidebb kötelek segítségével a kompot ez tartotta a menetirányban.
A gőzkomp kihasználtsága szépen növekedett. Az 1880-as években évi 40 ezer, az 1900-as években pedig évi 90 ezer vasúti kocsit továbbítottak a folyó túlpartjára. A gőzkompok 1911-ig működtek. Feladatukat ekkor vette át egy vasúti híd.
A gőzkomp eredeti céljának - a dél-alföldi gabona gyors, olcsó és rövid vasútvonalon a fiumei kikötőbe juttatása tervének - azonban nem tudott megfelelni. Ez nem a gőzkomp üzemeltetésén múlott, hanem gazdaságpolitikai döntés eredménye volt. A dél-alföldi gabonatermelők érdekével szemben létezett egy ellentétes üzleti érdek is. A budapesti malomiparnak az volt az érdeke, hogy minél több gabonát magához vonzzon és azt feldolgozva értékesíthesse. A két ellentétes üzleti érdek közül a magyar kormányok a malomipar érdekét tartották fontosabbnak. Olyan vasúti tarifákat állapítottak meg, hogy a dél-alföldi gabonát nem érte meg a rövidebb úton - a gőzkomp igénybevételével - a fiumei kikötőbe szállítani, hanem olcsóbb legyen Budapesten keresztül fuvarozni.
Itt a vége, fuss el véle.
