1960-ban vagyunk. Az állampártnak infó kell arról, hogyan vélekednek a hazánkba látogató nyugatiak az országról. Nincs mit tenni, az IBUSZ idegenvezetői egymás után írják a beszámolóikat a turistacsoportokról.
A beszámolók szerint a nyugat-német turisták a legelőítéletesebbek. Volt olyan nyugat-német, aki kifejtette, hogy a magyar szállodákban látható jól öltözött nőket biztos miattuk szerződtették, hogy "jólétet mutassanak". Mások arról beszéltek, hogy ezeket a nőket biztos a rendőrség ültette be. Kérkednek a pénzükkel és feltűnően sok borravalót adnak, előszeretettel fényképezik a villamosokon csüngő embereket. "Nyugat-német részről felmerültek olyan kérdések is, hogy megvannak-e elégedve a magyarok a kormánnyal és népszerű-e Kádár János elvtárs."
Az amerikai turisták azt kérdezgetik, miért vannak még most is szovjet csapatok Magyarországon. "Megkérdezik, hogy boldogok-e a magyarok, és mikor voltak boldogabbak a felszabadulás előtt, az ellenforradalom előtt, vagy most?"
Az angol turistacsoportokat a vallásszabadság foglalkoztatja. Meglepődve tapasztalják, hogy senki sem igazoltatja őket, és szabadon beszélhetnek magyarokkal. "Ettől függetlenül kételkedésük erős, bár több csoportnál volt tapasztalható, hogy hajlamosabbak a jóindulatra, mint pl. a nyugat-németek."
A kitelepített svábok visszalátogató csoportjai mély gyűlölettel beszéltek a szovjet csapatokról, a dánok viszont nagyon jól érzik magukat nálunk. Több dán is kifejtette, a szocializmus szép vívmányokat produkál, de náluk erre nincs szükség, mert ott nincsenek nagy osztálykülönbségek és a dán király köztiszteletben álló ember, aki olyan mint a többi dán polgár.
"Általánosságban megállapítható, hogy az összes nyugati csoportoknak nagy meglepetést okoz az emberek jól öltözöttsége, a jelentős építkezések és az a körülmény, hogy az otthoni propaganda ellenére semmiféle hatósági beavatkozás, zaklatás nem éri őket. Majdnem mindegyik csoport megemlíti szállodáink korszerűtlenségét. Politikai tekintetben végeredményben megállapítható, hogy távozáskor sok előítéletük oldódik fel. 1960-ban – az eddigi tapasztalatok szerint – már jóval kevesebb a kimondottan gúnyos, rosszindulatú provokatív megnyilatkozás.”
