Úgy gondolom, hogy a most bemutatott fényképfelvétel nem egy a régi fotók közül, hanem kulturális örökségünk kiemelkedő vizuális emléke. A felvétel 1872-1873 téli hónapjaiban készült, akkor, amikor parasztokat nemigen fotóztak, pláne nem szabadtéren. A fénykép valódi jelentőségét számomra mégsem ez jelenti. A kompozíció az, ami borzongatóan erős a képben. Ami pedig a szereplőket illeti, szó bennszakad!
A fotós mint egy festményen, csoportokba szervezte a szereplőket, beállította a testtartásokat és mozdulatokat, sőt elrendezte a tekintetek irányát is. Telitalálat, ahogyan a családfő az ég felé fordítja fejét.
Micsoda büszke, erős tekintetet látunk! A felszegett fejtartás a sorssával szembenéző, vagy talán azzal dacoló erős akaratú egyéniséget érzékeltet. A parasztember tekintetének és arcának kifejező erejét még jobban kiemeli, a mellette álló kislány merevsége. Ilyen áthatóan erős pillantást én még csak Petőfiről és Rózsa Sándorról készített fotón láttam.
Az ismeretlen fotós a felvételt egy a Ferenc József csatorna építését megörökítő fotóalbum számára készítette.
Itt a vége, fuss el véle.