Egy boldog és normális országban a "Miért oly sötét Drégelypalánk este" kezdetű költemény (nóta) azzal folytatódna, hogy azért sötét, mert messze van a kökényszemű szép galambom satöbbi. Az 1953-as Magyarország azonban nem ilyen ország volt. Nálunk Drégelypalánkon azért van sötét este, mert őrizni kell a nép vagyonát.
Itt a vége, fuss el véle.
Az alábbi képregény 1881-ben készült egy a terjeszkedő fővárosban nehezen tájékozódó vidéki család megpróbáltatásairól. Budapesten ez idő tájt 360 ezren éltek. A város népességének 57%-a volt magyar, 34% német, és mintegy 6% szlovák anyanyelvű.
1946-ban vagyunk. Az új fizetőeszköz, a forint bevezetése előtti hónapokban egyre jobban erősödik az infláció. A fizetések nem tartanak lépést a pénz elértéktelenedésével, annak ellenére, hogy a dolgozók már nem havonta, hanem hetente kapják meg a fizetésüket. Jegyre lehet élelmiszert vásárolni, a kenyér fejadag napi 15 dekagramm.
Nehéz helyzetben vannak a fővárosi közüzemek és közlekedési vállalatok is. A költségeik növekednek, a vásárlóik fizetőképessége csökken. A bevételek már nem fedezik a kiadásokat. A politika a hatósági árak bevezetésével, a közüzemi szolgáltatások árainak csökkentésével, illetve az ármaximalizálás eszközével is próbálja az infláció növekedését mérsékelni.
Ebben a szituációban született az alábbi viccesnek szánt képregény.
Nem hiszem, hogy szerémségi nép kétszáz évvel ezelőtti élete sokakat felvillanyozna. A kezembe került azonban egy térkép, amelynek apró részleteitől - és az ábrázolás mondandójától - elgyengültem. Az alábbi nagyméretű térkép legalján lévő címerpajzs két oldaláról van szó. A valóságban ez néhány centiméteres részlet, ezért erős nagyításban fogom megmutatni.
Össkefejés a máramarosi havason? Hmmm. Az első pillanatban azt gondoltam, az össke egy tájnyelvi szó és az össkefejés jelentése: juhfejés. Az élet azonban ennél egyszerűbbnek bizonyult. A fentebbi, 1848-ból származó fametszet ugyanis nem össkéket és össkefejést, hanem az összefejést mutatja be. Nyomdahibáról van tehát szó. Na de mi a túró az az összefejés?
A dolog ott kezdődik, hogy a máramarosi havasokban élő parasztok nyáron a hegyi legelőkre nemcsak a szarvasmarháikat, hanem juhaikat is kiterelték. A juhok egy nyájban bóklásztak a réteken. Kérdés csak az volt, a juhok tejét, vagy az abból készített juhsajtot milyen arányban kell elosztani a tulajdonosok között, azaz kinek mennyi jár. Az összefejést ennek kiderítésére rendezték a pásztorok. A gazdák egymás jelenlétében megfejték egy-egy kiválasztott jószágukat. A lefejt tej egymáshoz képesti arányaiból számították ki a járandóságot.
Ha jó volt a szezon a gazdák bulit tartottak, és "nagyobb vagy kisebb lakmározás, pisztoly, puska és olykor tarack durrogások közepette" alaposan leitták magukat.
Ősszel a juhokat aztán a gazdák szétválasztották a nyájból és mindenki a téli istállóba terelte. A következő évben pedig minden kezdődött előröl.
A képen egy farkastámadástól védett nyári karámot látunk. A jószágok éjszakai fedett, de nyitott oldalfalú karámjában pedig éppen zajlik a nyilvános összefejés. Az elkészült sajt, vagy túró tárolására egy emeletes létrás építmény szolgál.
Itt a vége, fuss el véle.
Az alábbi, 1862-ben megjelent humorosnak szánt vers a politikai ellenfelet felcímkéző sértett politizálás gyakorlatát figurázza ki. Közvetett módon a vers azt sugalmazza: ez pusztán gyerekes viselkedés, nem valódi törésvonalakról van szó. Hmmm.
