A telefon előtti világban a kommunikáció leggyorsabb - és persze a legdrágább - formája a táviratozás volt. Pesten az első távírda állomás 1850-ben a Károly-kaszárnyában nyílt meg. Budán csak három év múlva, 1853-ban kezdte meg a működését egy kisebb távírda. A budai várban berendezett távírda eleinte magánszemélyek sürgönyeit nem is fogadta.
A hírek áramlásának a sebessége varázslatos élményt jelentett őseinknek. Sajnos, a táviratozás e korai időszakából igen kevés adat maradt fenn. 1855-ben egy nagy pesti jégeső után Bécsből - távirattal - rendelték meg a táblaüvegeket. Vagy például egy 1859-es színházi kritika szerint, a Nemzeti Színházban nagyobb sikert lehetne elérni, ha az aktuális színdarab helyett pusztán a a legfrissebb távirati sürgönyöket olvasnák fel a nézőknek.
Távírdavezetékeket nemcsak az állam, hanem magánszemélyek, és vállalatok is létesítettek. Legelsőként egy a mai Váci utca - Kristóf tér sarkán álló gyógyszertár, a tulajdonos emeleti lakása és a laboratóriuma között készült el a vezeték.
A budapesti központi távírda állomás a mai Petőfi Sándor utcában, a főposta épületében működött. A képen a sürgönyfeladás termét látjuk 1874-ben. A hivatalnokok a sürgönyök szövegét csőpostával továbbították az épület emeletén üzemelő gépterembe. Táviratokat éjjel-nappal fel lehetett adni.
A táviratok híreit nem nélkülözte a sajtó, és a tőzsde sem. Mikszáth Kálmán lejegyezte az orosz cár haláláról szóló hír megérkezését: „egyszerre jön a telegram s egy szempillantás alatt nem volt ott egyetlen börziáner sem, hanyatt-homlok szaladtak ki arra, ki erre, hogy a nagy eseménynek hasznát vegyék olyanoknál, kik még a dologról nem tudnak” .
Természetesen élénk távirati kapcsolat létezett Bécs és Budapest kormányzati szervei között is. Sőt, miniszterelnökök napirendjét is befolyásolhatták a legfrissebb táviratok. 1875-ben egy Jókai Mór tiszteletére megrendezett díszlakomától egy sürgöny állítja fel Bittó István miniszterelnököt.
Magyarországon Budapest távírdái voltak a legforgalmasabbak. Hol voltak a távírda hivatalok? Ez az 1901-ből származó térkép megmutatja.
Mindent egybevetve a táviratozás nem vált a hétköznapok részévé. A magánéletben a távirat inkább félelmet keltett - a sürgöny rossz hír (haláleset) hordozója. A levélírás pozícióit a sürgönyök nem tudták megingatni.
Itt a vége, fuss el véle.