A Rigi vasút a fantázia és kreativitás remek példája.
A Luzern melletti Rigi hegy már a 19. első felében népszerű kirándulóhely volt, turisták tízezrei mászták meg a hegyet és élvezték a csúcson lévő vendégfogadók és szállodák szolgáltatásait. Az 1850-as években a helyi üzletemberek úgy látták, forgalmukat és bevételeiket egy a hegyre felvezető vasútvonal tartósan növelhetné. A kérdés csak az volt, miféle vaspályával lehetne a meredeken emelkedő hegycsúcsot elérni. Erre a problémára nyújtott megoldást - pontosabban szólva, a megoldás ígéretét - az alábbi fantáziadús ötlet.
Íme a kötött léghajós vasút ötlete. Az 1859-ből származó javaslat némileg hasonlít a mai kabinos felvonókra. Az ötletgazda szerint a gázzal töltött léggömböket a kosárra rögzített plusz teherrel lehet az alsó állomásra lehozni.
Ez pedig a zárt, húsz személy szállítására alkalmas utaskabin. A feltaláló szerint a léghajóvaspálya erős szél kivételével bármikor használható lenne.
Mindebből persze semmi sem lett, a Rigi csúcsára felmászó turisták száma pedig évről-évre nőtt. Az 1860-es évek végére a hegy tetején lévő szállodákat évente már 40 ezren látogatták. A meredek vonalvezetésre nem a léghajó, hanem a fogaskerekű nyújtott megoldást. A svájci állam 1869-ben engedélyezte a befektetőknek az építést. 1871-ben elkészült az európai kontinens első fogaskerekű vasútja.
A fogaskerekű nagy szenzáció volt. A pályát a kortársak igen nehéznek vélték. A vonal leglátványosabb része egy 75 méter hosszú alagút, és az azt követő, hasonlóan hosszú viadukt volt. A 25%-os emelkedésű híd 25 méter széles nyílásokkal rendelkezett. Mindezt a korabeli sajtó némileg eltúlozva, az alábbi módon mutatta be.
A rajz a szédítő mélység fölötti veszélyes száguldás képzetét kelti, mintha egy Indiana Jones filmben járnánk. Száguldásról persze szó sem volt. A több mint 5 kilométer hosszú, meredeken emelkedő pályán a szerelvény az utat igen lassan tette meg. A szokatlan formájú mozdony sebessége 4800 méter/óra volt.
Állókazános gőzmozdony két oldalán egy-egy gőzhengerrel. A kazán megdöntésére azért volt szükség, hogy az emelkedő pályán a kazánban lévő víz vízálláskülönbségét mérsékeljék. A kazántól jobbra a mozdony szerkocsija, balra pedig egy rácsos oldalfalú teherszállító szekrény.
A felépítmény szilárdságát azzal is fokozták, hogy 75 méterenként az alépítménybe kőfalazatokat építettek.
A pálya két végpontján egy-egy állomást, közepén pedig egy kitérőt létesítettek. A személykocsiban 51 utas számára volt ülőhely.
Itt a vége, fuss el véle.