Alig néhány hete készült el és látogatható a gödöllői udvari váróterem. Érdemes megnézni, igényes belsőépítészet, szakszerű mestermunka jellemzi a kívül-belül gyökeresen megújuló épületet. Lehetetlen nem emlékezni az átható pisi- és dohányszagra, és a reménytelen sivárságra, melyet az épület évtizedekig árasztott. A jelen és a közelmúlt kontrasztja elképesztő. Sajátos módon a gödöllői udvari pavilon körül még sok a kérdőjel.
Ez volt az első udvari váróterem Gödöllőn. Favázas szerkezetű, üvegezett verandával ellátott épületet látunk, melyet mindkét oldalról kerítés övez. Az épületet a MÁV áthidaló megoldásként ideiglenesen állította az 1870-es évek első felében.
A MÁV évről-évre elkészítette a Budapest és Gödöllő közötti udvari vonatok menetrendjét. A legkorábbi ismert példány 1875-ből származik. Elméletileg reggel hat és este kilenc között minden óra egészkor indíthattak egy udvari vonatot. A két település közötti 34,4 km-es távolságot az udvari különvonat 49 perc alatt tette meg.
Az újabb, elegáns arányokkal bíró gödöllői udvari pavilont Ybl Miklós tervezte. A tervező személyét illetőleg néhány éve felmerült, lehet, hogy nem is Ybl, hanem a MÁV főépítészének alkotásával van dolgunk. A kérdés eldöntetlen. A neoreneszánsz pavilon 1882-ben készült el.
Az Ybl-féle gödöllői udvari pavilon értelemszerűen nem egyetlen helyiségből állt. A kor szokásainak megfelelően külön szalonja volt az uralkodónak, és külön szalonja a királynénak. A belső berendezésből egyetlen eredeti tárgy maradt fenn, a királyné szalonjában elhelyezett ülőgarnitúra.
A kanapéból, négy karosszékből és asztalból álló, 18. századi bútordarabokat a schönbrunni kastély raktárából válogatták egykoron a királyné számára. Szerencsés és teljesen felderítetlen események következtében ez a garnitúra nem pusztult el, hanem a MÁV Nyugati pályaudvaron lévő kormányzati várótermébe, innét pedig a Közlekedési Múzeum raktárába került. A fenti, az 1980-as években készült fotó ezt az Erzsébet garnitúrát mutatja még a Nyugatiban. A garnitúrának különös értéket ad az a tény, hogy ez az egyetlen bútoregyüttes Magyarországon, amelyet biztosan az uralkodócsaládhoz tudunk kötni. Ma a garnitúra a gödöllői kastélyban van kiállítva, nem került vissza eredeti helyére az udvari váróterem királynéi szalonjába.
De minek kellett a Habsburg családnak egyáltalán udvari váróterem Gödöllőn? Mai szemmel nézve valamennyi udvari váróterem (Keleti és Nyugati pályaudvarok, valamint Gödöllő) felesleges és funkciótlan.
A 19. században az udvari utazásoknak fontos díszlete az udvari váróterem. Normál körülmények között az udvari várótermek feldíszített, fellobogózott tere a vasúti utazások záró és nyitó aktusának – az ünnepélyes elbúcsúztatás és az ünnepélyes fogadtatás – helyszínei. Az udvari várótermekben az uralkodó család tagjai tehát nem időztek (nem volt miért), hanem átsétáltak rajtuk és üdvözölték a rájuk várakozó, a leterített vörös szőnyeg oldalai mentén felsorakozó notabilitásokat. Erről a fontos ceremoniális részletről egyetlen gödöllői képet ismerünk.
A képen az udvari vonatáról leszálló Erzsébet királynét látjuk, amint a vörös szőnyegen a kétoldalt felsorakozott előkelőségek üdvözlése közepette elhalad. Az urak a királyné jobbján, a hölgyek pedig szemközt várakoznak. Erzsébet mögött udvarhölgye. Alaposabban megnézve az udvari pavilont, látszik, hogy a rajzoló meglehetősen nagyot kamuzott, mert az épület homlokzata, a kőkerítés egy cseppet sem hasonlít a gödöllői udvari pavilonra. Szinte biztos, hogy a rajzoló egy máshol, másik udvari utazáshoz készített képet aktualizált ilyen gyatrán a gödöllői viszonyokra.
Rendesebb munkát végzett viszont az a rajzoló, aki az alábbi képet készítette. Merő véletlenségből ezen is Erzsébet szerepel. 1889, Rudolf trónörökös halála után Erzsébet kizárólag feketében járt. Sétái során napernyővel vagy legyezővel takarta el arcát a kíváncsiskodók előtt.
Érdemes megfigyelni, Gödöllő milyen falusias képet mutatott ez idő tájt. A királyi kastélyt vályogból épített parasztházak övezik. Pedig Gödöllő már nem is volt olyan kicsi. Az 1890-es népszámlálás idején közel ötezren éltek a községben. Az ábrázolás bal alsó sarkában a kastély főbejárata előtti útszakaszon egy fegyveres katona posztol, nyilván őrködik a biztonság felett. Mellette, a hosszú kabátos civil viszont már az udvari személyzethez tartozik, egyike a belső házicselédeknek, egy portás-ajtónálló.
Ez pedig az újjáépített pavilon a gödöllői vasútállomás területén. Az épületet a helyi városi múzeum (nem pedig a kastély) tartja fenn. Az alápincézett épületről mendemondák is keringenek. Az ősszel hallottam például, hogy a várótermet és a kastélyt állítólag egy alagút kötötte össze.
Milyen remek sztori! Kár, hogy nem igaz.
