A vonatokon lévő árnyékszékek szagos históriájában nincsenek nagy események. A vasúttörténet első évtizedeiben a személyszállító kocsikba nem építettek be illemhelyet. Az utasok a poggyász- vagy kalauzkocsikban elhelyezett, kívülről megközelítető árnyékszéket használhatták, természetesen akkor, ha a vonat állt. Könnyű elképzelni, milyen kényelmetlen lehetett a pályára hulló végtermékek nyilvánossága, és milyen nagy az egészségügyi kockázata. Természetesen a vonatkísérő személyzet is ezeket az árnyékszékeket használta, azzal a különbséggel, hogy a kocsik oldaljárdáihoz hozzászokott vasutasok az illemhelyet menet közben is meg tudták közelíteni, ha a szükség úgy hozta.

A lassú fordulat az 1870-es években kezdődött el, egy esemény (kolerajárvány) és egy folyamat (vasúti járműgyártás fejlődése) eredőjeként. Ami a kolerát illeti, kortársaink felismerték az ürülékes pálya mellett dolgozó vasúti pályaőrök veszélyeztetett helyzetét. 1875-ben az állam előírta: csak olyan személyszállító vonatot lehet közlekedtetni, amelyen legalább egy árnyékszék van. 1878-tól kezdődően az árnyékszékeket minden forduló után ki kellett tisztítani. A kocsigyártás fejlődésével az illemhelyek megjelentek a személykocsikban is. Ausztriában 1884 után kötelező volt a vízöblítéses illemhely. Arra vonatkozóan, hogy Magyarországon mikortól kötelező a vízöblítéses vécékagyló a vonatokban, még nem találtam adatot.  Most pedig jöjjön néhány kép a vonatok illemhelyeiről.

Az illemhely elhelyezése egy luxus kivitelű kocsiban a 19. század végén

Az illemhely egy kéttengelyű személykocsiban távolabb az első osztályon utazóktól. Láttam olyan beosztást is, ahol az illemhelyet a kocsi közepére tették.

Ez pedig Ferenc József termeskocsija. Jobbra a D-vel jelzett fülkében van az illemhely és a mosdó. Ezt használta az uralkodó és a vele együtt utazó szárnysegéd. Vessetek egy pillantást a C fülkére is. A C fülke volt a szolgaszakasz. A szolgaszakasz kényelmes párnázott ülését fel lehetett hajtani és ha a szükség úgy hozta, ott is volt egy illemhely. A rajzon a párnázott ülés közepén kirajzolódik az illemhely helye.

Ezt Erzsébet királynő használta az 1870-es évektől kezdődően. Jobbra, a deszka melletti tányérszerű bemélyedésben látszik egy fogantyú. Ennek a felhúzásával lehetett öblíteni

Itt a vége, fuss el véle.