A MÁV első, a királyi pár számára készített udvari kocsija 1871-ben készült el az Első Magyar Kocsigyárban. A sötétzöldre festett, tetején a magyar korona fából faragott másával, és mindenféle aranyozott díszítményekkel bőven ellátott jármű hihetelenül feltünő lehetett. Nézzétek!
A kocsi formájából látszik, hogy a tervezők tájékozódtak az európai uralkodóházak számára készült szalon kocsik stílusa felől. A jármű általános megjelenése: a kocsiszekrény hármas tagolása, a tetőn elhelyezett korona, a díszrácsok stb. nem egy a semmiből előbukkanó magyar kitaláció, hanem az előképekből ihletet merítő alkotó munka eredményei. A MÁV udvari szalonkocsiját a kortársak reneszánsz stílusúnak tartották.
Nézzük meg alaposabban a fotót. A szalonkocsi négy különálló tengellye mutatja: őseink szép nyugodtan, egyenletesen rázkódva haladó kocsit szerettek volna alkotni. Középen alul az a fekete doboz a kocsi alvázára felfüggesztett légfűtés kályhája. A járművel tehát télen is lehetett utazni. A légfűtés az 1870-es években igen korszerű, és cseppet sem elterjedt megoldás volt. Persze ezt ne úgy képzeljétek, hogy a kocsiban jó melegben utazott a király vagy a királyné. Körülbelül 15 fokos meleget lehetett a légfűtéssel előállítani. Ráadásul úgy, hogy nem is az egész kocsi volt légfűtéses. Ha megnézitek a fotó bal oldalát látszik, hogy az utolsó két ablak nem olyan mint a többi. A kocsinak ebben a részében egy teljesen üvegezett falu és lehúzható ablakkal nem rendelkező veranda volt, ahonnét jó időben a kilátásban lehetett gyönyörködni. Azt gondolom, hogy ezt a verandát nem fűtötték.
A veranda közelebbről nézve ilyen volt.
Az udvari kocsi tisztogatása rendkívüli energiát igényelhetett. Gondoljatok bele, a gőzmozdonyokból kiáramló apró, szemcsés, ráadásul összetömörődő korom milyen mértékben ellephette a faragványokat. Ráadásul az aranyozott részekben a leülepedett kosztól nyilván nem gyökérkefével, hanem finomabb célszerszámokkal lehetett csak megszabadulni. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a kocsi lépcsőfokai szőnyeggel voltak borítva.
A kocsi beosztását ezen a jellegrajzon láthatjátok. A kárpitok színéről annyit lehet tudni, hogy a függönyök és a falikárpit zöld ripszből készült, A pamlagokat világos szürke selyemripsszel vonták be, a középső teremben a padlószőnyeg pedig vörös volt.
A kocsit használatáról alig-alig vannak adatok. Elvileg a király akkor használta, ha a MÁV vonalain utazott, például Gödöllőre ment. Mégsem merem azt állítani, hogy Gödöllőre csak ezzel érkezhetett a királyi pár. Ha az uralkodó Bécsből egyből Gödöllőre utazott - amelyre jócskán van példa - akkor természetesen az Osztrák Államvasút udvari kocsijával érkezett Pestre. A kocsi Kőbánya alsó és felső közötti vágányon áthaladva egyből a MÁV hálózatára jutott, és innét már nem volt messze Gödöllő. Azaz a királynak nem kellett átszállnia a MÁV udvari kocsijába. Más volt a helyzet, ha a Bécsből megérkező király budapesti tartózkodás után akart Gödöllőre utazni. Ezekre a helyzetekre a MÁV előre felkészült. 1875-ben kidolgozták a Budapest-Gödöllő közötti udvari vonat menetrendjét olyan formában, hogy az udvari vonat reggel hat és este kilenc között bármely óra egészkor indulhatott. A két település közötti alig több mint harminc kilométeres távolságot a vonat 49 perc alatt tette meg.
Itt a vége, fuss el véle.
