Olvasom a hírt, (http://index.hu/kultur/2013/11/23/ilyen_lehet_5_ev_mulva_a_varosliget/)
hogy újjáépítik a Közlekedési Múzeum kupolacsarnokának tetejét. Nézzük meg közelebbről, miről is van szó.
A Közlekedési Múzeum mai épülete az 1896-os millenniumi kiállítás számára felépített Közlekedési Csarnokból származik. A fotón a Közlekedési Csarnok építését láthatjuk az 1890-es évek közepén.
Ez pedig a már átadott épület. Az 1899-ben megnyílt Közlekedési Múzeum főbejárata a kupolacsarnokban volt, ott, ahol ma az autók vannak kiállítva. A balra hátrább a hosszcsarnokban voltak a vasúti járművek. Itt van ma is a vasúti kiállítás. Ez az épület gyakorlatilag változtatás nélkül fennmaradt 1944-ig, amikor is az épület bombatalálatokat kapott.
Az épület ezután sokáig a lét-nemlét határán evickélt. 1966-ban nyílt meg újra a múzeum, jóval szerényebb külsővel.
Első pillantásra egyértelműnek tűnik, hogy remek ötlet az épület régi külsejének visszaállítása. Van azonban mindebben nem kevés ellentmondás is. A 19. század végének múzeumi kultúrája ugyanis alapvetően eltér mindattól, amit ma gondolunk a múzeumokról. A tárgyak bemutatása sem úgy zajlott, amihez ma hozzá vagyunk szokva. Ma szemmel nézve egy 19. századi múzeumi kiállítás a hatalmi reprezentáció és a csinos tárgyak ömlesztett egyvelegének tűnik. Radikálisan mások az elvárások manapság egy múzeumépülettől, mint volt egykoron.