Alig ötven éve Magyarországon még nem lehetett a Kossuth és Petőfi rádiók műsorát az egész ország területén fogni.  A Kossuthot csak az ország területének 70, az utóbbit pedig alig 45%-án lehetett hallani. Mondanom sem kell, zivatar és vihar esetén a helyzet még rosszabb volt.  A vezeték nélküli műsorszolgáltatás helyzetéről szól az alábbi két, 1963-ból származó térkép.

Az állam a vezeték nélküli műsorszolgáltatás színvonalát aggályosnak ítélte. Azt a célt tűzték ki, hogy 1965 végére az URH hálózat segítségével a Kossuthot az ország egész területén lehessen hallgatni, a Petőfi adó pedig a Kossuth jelenlegi (azaz 1963-as) minőségében vehető legyen.

Persze nemcsak a műsorszórással, hanem magának a rádiónak a működésével is gondok voltak. Az állampárt elfogadta, hogy a rádióadásokat korszerűsíteni kell olyan formában, hogy a külföldre irányuló adások a kapitalista országok hallgatói igényeinek jobban megfeleljenek. Háromezer beérkezett véleményt elemeztek ki. Eldöntötték, hogy az új adásrendben az agitáció aktuálisabb és gyorsabb lesz.

És akkor még ott volt a rádiózavarások ügye is. 1963-ban 131 frekvencián napi 155 óra magyar nyelvű műsort sugároztak a kapitalisták. A zavarást 22 darab kis teljesítményű adóval és 8 darab 15kW-os rövidhullámú adóval végezték. Helyi zavaróközpont volt Budapesten és Pécsett, nemzetközi zavaróközpont pedig Székesfehérváron és Szolnokon. 1963-ban a nyugati adások közül mindig akadt három-négy tisztán hallható csatorna.