Az első hazai telefonhálózat igen hamar  – az 1877-es világelső bostoni hálózat után négy évvel ­– 1881-ben megkezdte működését Budapesten. A telefónia korai időszakában - az előfizetők alacsony száma miatt - térképeken is lehet ábrázolni (lásd a fehér pöttyöket) a telefon terjedését. Nézzük, mi derül ki mindebből.

A telefon terjedése az első években egy olyan a szárazföldre ki-kicsapó hullámverésre emlékeztet, melynek visszahúzódása után a fövenyben csillogó víztócsák maradnak. A terjedés nem mutat térbeli egyenletességet. Nem sugaras szerkezetű, nincs központja, de van terjedési iránya. Ez az irány inkább északi és északkeleti, mintsem déli, délkeleti.

1881. február 10.  Előfizetők száma: 23.

1881. április 15. Előfizetők száma: 66.

1882. február 1. Előfizetők száma: 239.

1883. december 1. Előfizetők száma: 407.

1885. szeptember 1. Előfizetők száma: 545.

Mi látszik mindebből?

Úgy tűnik, mintha a telefon terjedésének e korai időszakban a Hatvani utca és Kerepesi út tengelye egy láthatatlan erővonalként működne. A telefonhasználatban érdekelt polgárok életterét a Hatvani utca és Széchenyi utca közötti terület uralja, oly formában, hogy e viszonylag szűk földrajzi tér  Deák Ferenc utca és Széchenyi utca közötti része (gyakorlatilag ez Budapest pénzügyi, kereskedelmi centruma) tűnik fontosabbnak.

Mindebben felfedezhetjük a Lánchíd városszerkezetre gyakorolt immár több évtizedes hatását is: ez a forgalmi tengely ti. jelentős ingatlanfejlesztéseket indukált előbb a régi pesti belváros (IV. kerület) irányába, majd később attól északabbra. A reprezentatív középületek (MTA székháza, Vigadó), elegáns szállodák (Vadászkürt, Európa), a közeli tőzsde, a többemeletes korszerű bér- és irodaházak városias, fejlett infrastruktúrával (gázvilágítás, burkolt úttestek) rendelkező környezete jelentette azt a miliőt, amelyben a telefon-előfizetők mindennapjaikat bonyolították. Igényeiknek ez az urbánus környezet jobban megfelelt, mintsem mindaz, amit a régi belváros szűk utcáival, kényelmetlenné váló házaival, fárasztó zsúfoltságával nyújtani tudott.

A telefon a főváros legszínvonalasabb – talán leggazdagabb – urbánus részében terjedt, mert itt működtek azok a társadalmi kapcsolati hálók, melyek tagjai igényt tartottak  a távbeszélőre, és értékelték annak előnyeit.