1943-ban a Budapesti Székesfővárosi Közlekedési Rt. (Beszkárt) kalauzhiánnyal küszködött. A munkaerőhiány enyhítésére és a kalauzok munkájának gyorsítása céljából a vállalat átalakította a jegyrendszerét. 1943 augusztusában bevezették az ún. "előreváltási rendszert". Ez azt jelentette, hogy az utas a villamoson olcsóbban kapta meg az átszállójegyét (50 fillér helyett 40 fillérért), ha nem pénzzel, hanem egy előre megváltott tantusszal (ez volt a váltójegy) fizetett. A trafikokban is megvásárolható tantusz ára 40 fillér volt. Ettől kezdve tehát a villamosokon kétféle, egy 40 filléres tantuszért adott fehér színű és 50 fillérért megvásárolható piros színű váltójeggyel is lehetett utazni.
A kétféle árú átszállójegy az amúgy is feszült politikai légkörű 1943-as évben csak gerjesztette a hétköznapi konfliktusokat és indulatokat. A Beszkárt közleményben igyekezett az utazóközönséget lecsillapítani: "Érdemes ugyanezért az útért 10 fillérrel többet fizetni? Nem! Tanulság: mindig legyen a zsebében váltójegy, mert sohasem tudhatja előre, mikor kell villamosra szállnia. Ha pedig mégis elfelejt a dohánytőzsdékben váltójegyet venni és átszállójegyet akar váltani ne haragudjék, hanem zokszó nélkül készítse elő az 50 fillért és mondja meg a kalauznak, hogy piros átszállót óhajt." A villamoskalauzokat pedig plakáton is figyelmeztette az udvariasság követelményeire.
Korábban még nem publikált képek következnek.