Timelord

"Asszonyi állat"  - így jellemezték az 1850-es években Pepita de Oliva spanyol táncosnőt, aki szexuálisan fűtött, visszafogottságot nem ismerő, szenvedélyes táncával felcsigázta a férfi állatok úri kedvét. Az volt az általános vélemény, nincs férfi, aki ellen tudna állni a hölgynek. "A jelenkor ezen légvirága" többször megfordult Pesten is, zajos sikert aratva.

A "szépség tündérnője"  Pesten egyetlen fellépéssel 500 forintot keresett, a rajongóktól pedig annyi virágot kapott, hogy "egy hatlovas szekér sem lett volna képes egyszerre elhordani".  Ráadásul, a táncosnő kifejezetten okosan bánt a szexuális vonzerejével - a korabeli források feljegyezték, hogy az ajándék virágokból kisebb csokrokat készíttetett, melyeket szuvenírként osztogatott a hódolóinak.  A szuvenírek tulajdonosai nyilván könnyebben felidézhették vágyaik tárgyát. 

De a java csak most következik.

Egy országgyűlési választáson bevetni a szexuális vonzerőt? Miért is ne, ha ez kell a győzelemhez. A dolog akkor válik hátborzongatóvá, ha nincs vonzerő, nincs stílus, nincs játékos fantázia, de úgy teszünk mintha lenne. Mindezt szépen példázza az alábbi 1947-es karikatúra. A rajzoló úgy tesz, mintha a savanyú arcú, szikár, karcos modorú kommunista Gerő Ernő közismerten vonzó, sármos férfi lenne. 

A választási szex témáját ennél jóval ügyesebben oldotta meg Zórád Ernő az alábbi rajzában.

Felix Faure francia elnök (1895-1899) és a szeretőjének története meglehetősen szokványosnak indult.  Az elnök üzent a barátnőjének, ha kedve támadt egy kis barátkozásra. A szépasszony pedig felkereste egy négyszemközti tárgyalásra az Elysée palotában.  Idáig mindent könnyen el tudunk  képzelni.

Az események 1899. februárjában vettek drámai fordulatot, amikor is a köztársasági elnök éppenséggel egy légyott kellős közepén kapott szélütést. A pánikba esett Marguerite Steinheil - még rendezetlen ruhában - hívatta az elnök embereit. A kínos szituáció az elnök halálával vett még komolyabb fordulatot. A váratlan haláleset körülményeit a szélsebesen szétterjedő pletykák ugyanis tovább színezték: a pletykák arról szóltak, hogy a halál orális szex közben érte az elnököt. Nem nagy ügy, gondolhatjátok joggal. Igen ám, de ezt a sztorit a 19. század álszenteskedő és szemforgató közéletébe kell belehelyezni, ráadásul mégiscsak egy nagyhatalmi tekintélyét féltve őrző ország első emberéről volt szó. Egy szónak is száz a vége, a pletykákkal, és a szerető személyével ezért a sajtó ekkor még igencsak szőrmentén foglalkozott.

A velocipéd, ez maga korában bizarrnak és veszélyesnek tartott találmány az 1860-as  évek végén vált szexivé. Talán ez volt az első jármű a történelemben, amelyik ezt a rangot elérte.

 Hogy történhetett mindez? A válasz a jármű szerkezetében rejlik.

Joggal gondolhatjuk, hogy a városligeti jégpálya és a korcsolyázás száz évvel ezelőtt nem szólt másról, mint a téli kikapcsolódásról, és a mozgás öröméről. A 19. századi leírások azonban ennél jóval szélesebb társadalmi jelentőséget tulajdonítottak a városligeti korcsolyapályának. A korcsolyapálya nem a gyerekek játszótere volt.

 Szervezett módon a korcsolyázás a kiegyezés körül kezdődött el a városligeti tó befagyott jegén.  Az 1860-as években, a jégpályát még kevesen használták, mert az úri kisasszonyok számára a korcsolyázást illetlennek tartották.