Timelord

A Bejrút és Damaszkusz közötti keskenynyom-távolságú vasutat 1895-ben adták át a forgalomnak. Ez volt az első vasút, amely elérte Damaszkuszt. Ettől kezdve a tengeri kikötő és a szír kereskedőváros között karavánok helyett vonatok szállították az árucikkeket és az utasokat. Költségtakarékosság miatt (hosszú alagutak megépítése helyett) a vonal mintegy 30 kilométeres szakasza fogaskerekű volt. A vasútvonal megnyitása előtti hónapokban egy fényképész végigjárta a 140 km hosszú vonalat. Pazar fényképek következnek.

Bejrút vasútállomása még utasok és forgalom nélkül. A képen látható hintó a fotóst és a felszerelését szállította

Egy amerikai házaspár a 20. század első felében évtizedeken át fotózta a Közel-Keletet. A Matson gyűjtemény húszezer felvételét a Kongresszusi Könyvtár őrzi, ezek közül hatszáz Betlehemben készült. A betlehemi képek közül válogattam ki néhány szuggesztív erejű felvételt. Lássuk, milyen volt az élet Betlehemben.

A most bemutatott jeruzsálemi fényképek abból a korszakból származnak, amelyben a zarándoklatok mellett már megjelent a szervezett turizmus is. Sajátos módon a szent város hétköznapi életét bemutató felvételek és az utazók jeruzsálemi élménybeszámolói (melyből, jó párat elolvastam, ráhangolódva a képválogatásra) nem csengnek egybe. Az írásokban az utazókat ért átverések, a szentföldi megpróbáltatások, és a turisták által ellepett Jeruzsálem indokolatlan drágasága kap nagy hangsúlyt. Ezzel szemben a bemutatott fényképeken sem turistákat, sem pedig zarándokokat nem látunk. A város egy fényképész szemével másról szól.

Jeruzsálem látképe.