Egy országgyűlési választáson bevetni a szexuális vonzerőt? Miért is ne, ha ez kell a győzelemhez. A dolog akkor válik hátborzongatóvá, ha nincs vonzerő, nincs stílus, nincs játékos fantázia, de úgy teszünk mintha lenne. Mindezt szépen példázza az alábbi 1947-es karikatúra. A rajzoló úgy tesz, mintha a savanyú arcú, szikár, karcos modorú kommunista Gerő Ernő közismerten vonzó, sármos férfi lenne.
A választási szex témáját ennél jóval ügyesebben oldotta meg Zórád Ernő az alábbi rajzában.
Nemrégiben visszakerült eredeti helyére - a Baross tér közepére - a legendás vasminiszter, Baross Gábor szobra. Az alábbi kép megmutatja, hogyan is nézett ki az 1898-ban felállított szobor. Ma azonban már nem ezt látjuk.
A képen jól látható, hogy a szobor talpazatát egy koszorú díszíti. A koszorúról igen kevés adat fenn. Az ércből készített koszorút a Kereskedelmi Utazók Egyesülete fizette. A koszorú babérlevelein azoknak a városoknak a nevét lehetett elolvasni, amelyek adakoztak Baross Gábor szobrára.
Fogadjunk, hogy a Lánchíd boszorkányairól még nem hallottatok. Én is csak nemrégiben szembesültem az üggyel, egy rendkívül szokatlan kép formájában. Ez az 1870-ben készült rajz maga a szimbolikus káosz, dementorokra hajazó boszorkányokkal.
A sztori előzménye, hogy a Lánchidat a magyar állam megvásárolta a magánbefektetőktől. A kontraktus sikerén örvendező rajzoló az állami tulajdonszerzés pillanatát akarta megörökíteni a megszemélyesítés eszközével.
A Magyar Királyságot jelképező nőalakban a Patrona Hungariae (Magyarország nagyasszonya) motívum sejlik fel, persze immár szakrális vonásai nélkül. A magyar államiságot megtestesítő delnő, mint egy szerető anya fogadja kitárt karjaiba gyermekét a Lánchidat. Idáig a kép rendben is van. De mi a túrót keresnek itt a boszorkányok?
Hiszen a boszorkányok a magyar mitológiában ártalmas és kártevő lények, akiknek semmi keresni valójuk nem lehet egy érzelemgazdag és boldog sztoriban. Lánchídi boszikról sem szólnak a források - ellentétben a Gellért hegyi kócos hajú, seprűn száguldozó boszorkányokról.
Mit akart tehát a boszorkányokkal a rajzoló mondani? Volt-e végiggondolt koncepciója, vagy csak eszetlenül és hányaveti módon odavetett a papírra valamit?
Azt gondolom, ez a rajz meglehetősen modern, és a felhasznált szimbólumok ellenére igen világias szemléletű alkotás. Ahogy a Magyarok Nagyasszonya jelkép elveszítette szakrális jelentését, éppen úgy elveszítették a boszorkányok is mitológiai jelentésüket. Egy boszorkányosan jó rajzzal állunk tehát szemben.
