Egy országgyűlési választáson bevetni a szexuális vonzerőt? Miért is ne, ha ez kell a győzelemhez. A dolog akkor válik hátborzongatóvá, ha nincs vonzerő, nincs stílus, nincs játékos fantázia, de úgy teszünk mintha lenne. Mindezt szépen példázza az alábbi 1947-es karikatúra. A rajzoló úgy tesz, mintha a savanyú arcú, szikár, karcos modorú kommunista Gerő Ernő közismerten vonzó, sármos férfi lenne.
A választási szex témáját ennél jóval ügyesebben oldotta meg Zórád Ernő az alábbi rajzában.
Nemrégiben visszakerült eredeti helyére - a Baross tér közepére - a legendás vasminiszter, Baross Gábor szobra. Az alábbi kép megmutatja, hogyan is nézett ki az 1898-ban felállított szobor. Ma azonban már nem ezt látjuk.
A képen jól látható, hogy a szobor talpazatát egy koszorú díszíti. A koszorúról igen kevés adat fenn. Az ércből készített koszorút a Kereskedelmi Utazók Egyesülete fizette. A koszorú babérlevelein azoknak a városoknak a nevét lehetett elolvasni, amelyek adakoztak Baross Gábor szobrára.
Fogadjunk, hogy a Lánchíd boszorkányairól még nem hallottatok. Én is csak nemrégiben szembesültem az üggyel, egy rendkívül szokatlan kép formájában. Ez az 1870-ben készült rajz maga a szimbolikus káosz, dementorokra hajazó boszorkányokkal.
A sztori előzménye, hogy a Lánchidat a magyar állam megvásárolta a magánbefektetőktől. A kontraktus sikerén örvendező rajzoló az állami tulajdonszerzés pillanatát akarta megörökíteni a megszemélyesítés eszközével.
A Magyar Királyságot jelképező nőalakban a Patrona Hungariae (Magyarország nagyasszonya) motívum sejlik fel, persze immár szakrális vonásai nélkül. A magyar államiságot megtestesítő delnő, mint egy szerető anya fogadja kitárt karjaiba gyermekét a Lánchidat. Idáig a kép rendben is van. De mi a túrót keresnek itt a boszorkányok?
Hiszen a boszorkányok a magyar mitológiában ártalmas és kártevő lények, akiknek semmi keresni valójuk nem lehet egy érzelemgazdag és boldog sztoriban. Lánchídi boszikról sem szólnak a források - ellentétben a Gellért hegyi kócos hajú, seprűn száguldozó boszorkányokról.
Mit akart tehát a boszorkányokkal a rajzoló mondani? Volt-e végiggondolt koncepciója, vagy csak eszetlenül és hányaveti módon odavetett a papírra valamit?
Azt gondolom, ez a rajz meglehetősen modern, és a felhasznált szimbólumok ellenére igen világias szemléletű alkotás. Ahogy a Magyarok Nagyasszonya jelkép elveszítette szakrális jelentését, éppen úgy elveszítették a boszorkányok is mitológiai jelentésüket. Egy boszorkányosan jó rajzzal állunk tehát szemben.
Milyen az ideális párttag? 68 évvel ezelőtt ilyen volt.
"Hazádnak rendületlenül, légy híve oh Magyar"
Az 1848-as sajtóból válogattam néhány képrejtvényt. Megfejthetőek? Bizonyára, de nekem egyik sem sikerült.
A márciusi tizenkét pont humoros változata a pesti nőkre hangolva egy 1848-as újságból.
Az 1946-os év talán a legnehezebb év volt a Beszkárt történetében. A forint bevezetése előtti hiperinfláció nemcsak a dolgozók fizetését nullázta le semmivé, hanem a vállalat kasszája is kiürült.
1946-ban a Beszkárt villamoshálózata 186 km volt. A vállalat nagy nehézségek közepette 921 kocsit üzemeltetett. Négyszáz villamos alkatrészhiány miatt a remízekben várakozott. A dolgozók egy része rendszeresen nem jelent meg a munkahelyén. A vállalat a minden munkanapon bejáró alkalmazottainak fizetését havonta 12%-os jutalommal honorálta.
Az utazóközönség 20%-a jegy nélkül utazott. A Beszkárt ellenőri rohamcsapatokkal igyekezett a bliccelést megnehezíteni, illetve a rendőrséget zaklatta, ugyan küldjenek már a villamosokra rendőröket.
A humor történetében a jövőképek az abszurdig fokozott technikai fejlődés és mindeközben változatlan társadalmi viszonyok ellentétére épülnek. Az élclapokban a jövőről szóló ábrándozások akkor bukkannak fel, ha enyhíteni kellett az alig elviselhetőnek érzett jelen feszültségeit. A mostani 1946-os képsorozat is ilyen. A hiperinflációban vergődő, élelmiszerhiánytól sújtott Magyarországnak a könnyed és vicces rajzok a reményt és vigasztalást sugalmazták. A távoli jövőben, azaz 1996-ban a magyarok gazdagok lesznek, viszont a mutyizóktól és a pártpolitikai cirkuszoktól még akkor sem szabadulnak.
A most bemutatott képek egy 1899-es francia fényképalbumból származnak. A fényképek készítésének idején a Krivoj Rog-i külszíni bányaművelés és vasércfeldolgozás alig 15 éves múltra tekintett vissza. A bánya- és nehézipar helyi felfutásának tehát még a kezdetén járunk. Hogy mindez az elmúlt száz évben mivé teljesedett ki, annak mellbevágó bizonyságát mutatja a Google Earth.
A bánya- és ipari munka, az érc- és szénszállítás jelenetei mellett érdemes megfigyelni a munkásokat is. Fegyelmezetten vigyázzba álló egykori katonákat, a parasztságból bérmunkássá váló férfiakat, sőt gyerekeket is láthatunk a felvételeken.
Krivoj Rog históriája sem nélkülözi a magyar vonatkozásokat. A második világháborúban a város környékén magyar csapatok is harcoltak. Később, a háború vége után Hajósról deportált honfitársaink szenvedték el itt megpróbáltatásaikat.
