Az alábbi fergeteges sztori 1820-ban jelent meg a sajtóban. A történet arról szól, hogyan keltek át 1818-ban Kőröshegyről Tihanyba egy balatoni kompon. Főszereplői a disznók.

„Egy fertály óra múlva a révnél voltunk, ahol is már több emberek és kocsik voltak, akik az által menetre várakoztak. Mi oda érkezvén, tüstént mindnyájan felrakodtunk a hajóra, amelyen mindenestül valami 35 ember, 5 paraszt kocsi, egy hintó és 12 lovak voltak, majd el is felejtem mondani, hogy még egy süldő disznó is volt!

Megindultunk, s az a félelmünk, melyet a szél miatt jó formán felháborodott víz okozott, hamar megszűnt, a szél csendesülésével. Még így mentünk, a kormányosunk ezen történetet beszélte el. Hogy tudniillik valami két hét előtt egy postahajón disznókat vittek által, s már midőn a közepén eveznek, egy jókora malac kiugrott a hajóból, mely után (…) egy hajós legény kapott volna, kirántotta azt magával együtt, mivel pedig nagy szél fújt ekkor, ez a hajót elcsapta a szerencsétlentől, és így a bele veszett a malaccal együtt. Amazt négy nap múlva vetette ki a víz a zamárdi partokra (…). Ez a szerencsétlen eset alighanem gerjesztett volna bennünk egy kis félelmet, hogy ha valami szeles idő lett volna, de az időnek kellemetes csendessége oly örvendetessé tette volt átevezésünket, hogy azt talán egész nap folytatni készek lettünk volna, főképp, ha még az a fentebb említett disznó úrfi nem lett volna egy szálláson velünk, aki is az ő gyakori ordításával, majd nevetésre, de még többször bosszúságra indított bennünket.”

A huszadik század elején, a balatoni fürdőkultúra első felfutásának időszakában, a disznók még mindig hozzátartoztak a tó látványához.

Itt a vége, fuss el véle.