Timelord

A 19. századi Magyarországon a csúcsforgalom még ismeretlen fogalom volt. Ilyesmit honfitársaink csak a világvárosokban tapasztalhattak meg. 

A motorizáció előtti városi közlekedést zaj és állandó por jellemezte. Joggal gondolhatjátok, ma is van zaj és por, de az akkori másmilyen volt. Másfélék voltak a zajok és szagok, másmilyen az ütemessége és menetsebessége, és persze más volt a forgalmi rend is. A pormentesített burkolatok alacsony elterjedtsége miatt az úttesteket vékony porréteg fedte, melyet a fogatolt járművek folytonosan felkavartak, felvertek. Nagyforgalmú, pormentesített burkolattal nem rendelkező utcákban az első emelet feletti lakások értékesebbek voltak, mert ezekben tisztább volt a levegő. 

De elég a szövegből, jöjjenek a képek két világváros, London és Párizs csúcsforgalomáról. 1890-ben Londonnak több mint négymillió, Párizsnak "alig" 2,5 millió lakosa volt.  

Közkeletű reflex, hogy embertársainkat kinézetük és öltözetük alapján akarva-akaratlanul megítéljük. De mi a helyzet a politikai nézeteinkkel? Azt is le lehet olvasni a fizimiskánkról?  Erre ad választ az a kilenc karikatúrából álló képsorozat, melyet Jankó János 1865-ben készített.

A kérdésre Jankó igennel válaszol. Igen, az emberek külsején tükröződik politikai hovatartozásuk.  Számít a kalapforma, és persze az életkor is. Feltűnő módon a magyaros mente viselete viszont még nem politikafüggő.  

Az első három képen mintha Deák, Petőfi és Kossuth nézne vissza. Érdemes megfigyelni, hogy a konzervatív és ókonzervatív közötti különbség mily csekély, sőt mennyire közel állnak a reakcióshoz.  Remek találat a megsavanyodott ultramontán, kezében egy fenyegetőzőnek tűnő levéllel.  Legkeményebben Jankó a bürokratákkal bánt el. A taknyát a tintába csöpögtető bürokrata rajza már az undorkeltő kategóriába tartozik.