A Tokaj és Rakamaz között fekvő, Tisza melletti Teknősbékaházat és vízi tanösvényt 2012. decemberében adták át ünnepélyesen. A felavatásról, a létesítmény turisztikai jelentőségéről, a környezettudatos gondolkodásra gyakorolt hatásáról jócskán találhattok beszámolókat és tudósításokat.
Július 20-án erre jártam a családommal és kiderült: se Teknősbékaház, se tanösvény.
Tanulság? Új nincsen.
Ez az írás nem a Szlovákiát átszelő, Oroszországot és Ausztriát összekötő széles nyomtávú vasútvonal megépítésével, hanem ennek a tervnek a Magyarországot érintő előzményeivel foglalkozik.
A sztori 1948-ban kezdődik. Magyarország ebben az évben készíti el az első kalkulációt: mibe kerülne egy Záhonytól a Csepeli kikötőig húzódó széles nyomtávolságú vasútvonal megépítése.
A beruházás becsült összege 460 millió forint (mai áron több mint 40 milliárd forint). A számítás ripsz-ropsz irattárba került, és egészen 1964-ig senki sem foglalkozott vele.
1946-ban vagyunk. Egyre nagyobb sebességgel dübörög az infláció. De hogyan tükröződik mindez a villamos és autóbusz menetjegyek árában? Erről szólnak az alábbi utastájékoztató plakátok. Három hónap története következik.
A vonatszállító dunai gőzkomp egy nagy ívű - bár a későbbiekben kormányzati szinten megfúrt - üzleti terv eredménye. Az ötlet lényege: a Dél-Alföld termékeny vidékeiről származó tömegtermékeket (elsősorban gabonát) a tengerentúli piacokon kellene értékesíteni. Ennek érdekében ki kell építeni egy olyan vasútvonalat, amelyik a Dél-Alföld és a fiumei kikötő között a legrövidebb szállítási utat biztosítja. Ennek az üzleti tervnek a megvalósítását szolgálta a Gombos és Erdőd között 1871-ben forgalomba állított két dunai gőzkomp.
A Dráva torkolattól néhány kilométerre lejjebb fekvő Gombos és Erdőd között a Duna mederszélessége - vízállástól függően - 600-1500 méter között ingadozott. A gőzkompoknak ezt a távolságot kellett leküzdenie.
Tehervonat tolatása a gőzkompra a Duna erdődi oldalán. Az átkelés tíz percig tartott
Az erdődi oldalon a vasúti sínek 70 méterre benyúltak a folyóba. Magas vízállás esetében a vonat vízben haladva jutott fel a gőzkompra. A Duna medrébe, a két szemközti part között, egy acélsodronyt fektettek le. A gőzkomp kerekei (ez jól látható a rajzon) az acélsodronyba kapaszkodtak. Ez a kapaszkodó gőzkompozás igen praktikus volt, mert kisebb gőzgéppel nagyobb sodrású szakaszokon árral szemben is lehetett haladni.
Az 1870-es évek hazai sajtójából mutatok néhány képrejtvényt. Az ötödik, legutolsó képtalányra két hét alatt egyetlen helyes megfejtés sem érkezett. Nekem egyiket sem sikerült megoldani. Megfejtések a legvégén.
1.
