A 19. században Bakut a kőolaj tette gazdaggá. „Baku közvetlen határában van az a földi pokol, honnét még az útszéli ördög-bogács is menekül, s az élet hírmondójául csak az örökké sóvárgó s kincskereső ember marad meg. A petróleumtól átázott talajban se híre se hamva a meleg délvidék növényzetének, s egy gyűszűnyi forrásvíz sincs. A nafta kutak piramisszerű, kormos házikói (…) félelmetes jelleget kölcsönöznek az egész környéknek. (…) Több mint 500 forrásból szökik a magasba a kegyetlen szagot árasztó petróleum.”
Nagyipari kitermelés Baku határában 1886-ban.
Batumiba, a Fekete-tenger partján fekvő grúziai kikötővárosba vasúton szállították a Bakuban kitermelt nyersanyagokat. Innét pedig teherhajókkal hordták szét a kereskedők. Batumi 1905-1915 között.
