HTML

Timelord

Szerző: Frisnyák Zsuzsa. Életképek a múltunkból. Humoros, fájdalmas, kínos és szerethető apróságok.

Friss topikok

Címkék

1810-es évek (3) 1820-as évek (2) 1830-as évek (5) 1840-es évek (18) 1850-es évek (13) 1860-as évek (41) 1870-es évek (49) 1880-as évek (22) 1890-es évek (42) 1900-as évek (29) 1910-es évek (23) 1920-as évek (4) 1930-as évek (4) 1940-es évek (31) 1950-es évek (27) 1960-as évek (10) 1970-es évek (5) 1980-as évek (1) abszurd (4) Aczél Tamás (1) adózás (1) Adria (3) Ady Endre (1) Alagút (2) Algéria (1) alkotmány (1) államosítás (1) Alpok (1) Amerika (2) Andrássy Gyula (2) Andrássy út (4) anekdota (1) Arany János (4) Aréna út (1) árvíz (1) Astoria (2) autóbusz (1) autóhasználat (6) Azerbajdzsán (1) Bábolna (1) Bács-Bodrog megye (1) Badacsony (1) Baku (1) Balaton (10) Balatonaliga (1) Balatonalmádi (2) Balatonvilágos (2) balesetek (4) banditizmus (1) Bánffy Dezső (1) Bánság (1) bányászat (5) Baross Gábor (5) Bebrits Lajos (4) Bécs (2) belváros (1) Betlehem (1) betyárok (3) Bismark (1) Blaha Lujza tér (2) Borsodnádasd (1) Börzsöny (1) Bosznia-Hercegovina (2) Brassó (1) Buda (3) Budapest (90) bulvársajtó (6) bűnügyek (4) Carpathia (1) Cinkota (1) csempészek (2) Csíkszereda (1) Dalmácia (1) Damjanich utca (2) Deák Ferenc (2) Deák tér (1) Debrecen (9) Déli pályaudvar (1) demagógia (1) Dinnyés Lajos (1) Diósgyőr (1) divat (2) Dobogókő (1) dohányzás (4) Dorog (1) Dózsa György út (1) Dreyfuss (1) Duna (18) Duna-gőzhajózási Társaság (1) Dunaföldvár (1) Eger (1) egészségügy (5) Egyiptom (2) életmód (3) Első Magyar Vasúti Kocsigyár (1) emancipáció (2) emigráció (1) emigrálás (1) energiatörténet (1) Eötvös József (2) Eperjes (1) Erdély (1) Erkel Ferenc (1) Erzsébet királyné (3) esküvő (1) Eszék (1) Esztergom (3) étkezési kultúra (4) Fehér ház (1) Feketehegy-fürdő (1) felsőoktatás (1) Ferenc Ferdinánd (2) Ferenc József (13) Ferenc József tér (2) Ferihegy (1) Fiume (3) fogaskerekű (1) fonográf (1) forgalmi rend (1) forráskritika (2) Fót (1) fotótörténet (6) Franciaország (2) Frigyes főherceg (1) fürdőkultúra (11) Ganz (4) gazdaságtörténet (5) Gellérthegy (1) Gerő Ernő (2) Gödöllő (4) gőzhenger (1) GYSEV (1) háború (1) Habsburgok (2) haditengerészet (1) hadügyek (15) hajóhíd (1) Hajós (1) hajóvontatás (2) hajózás (8) halászat (1) Hatvan (1) Haynau (1) hazaárulás (2) házasság (3) hazaszeretet (1) hegymászás (2) Herend (1) Herkulesfürdő (1) Heti Válasz (1) Hévíz (1) híd (6) Hódmezővásárhely (1) Hollán Ernő (1) Hóman Bálint (1) Homoródfürdő (1) horoszkóp (1) Horthy István (1) Horthy Miklós (2) Hortobágy (1) Horvátország (1) Hugó Károly (1) humor (57) Hunyad megye (1) IBUSZ (2) idegenforgalom (7) időjárás (2) időzónák (1) igazságszolgáltatás (3) II. Vilmos (3) infláció (1) információtörténet (1) ipari forradalom (8) irodalom (1) Jankó János (6) járműgyártás (1) Jászó (1) Jeruzsálem (2) Jókai Mór (1) Joseph Chamberlain (1) jövő (3) József főherceg (1) Kádár-korszak (21) Kanada (1) kánikula (2) karikatúra (66) Kassa (2) kémkedés (2) Kenderes (1) képregény (4) kerékpározás (4) kereskedelem (1) kertkultúra (2) Keszthely (1) Kígyós (1) Király utca (2) Kiskörút (1) kivándorlás (4) Klösz György (1) Kolozsvár (2) költségvetés (1) Komárom (1) komp (1) könyvtár (1) kőolaj (1) korcsolyázás (2) kormányzói utazások (1) körmenet (1) koronázás (1) koronázási domb (1) Kossuth Lajos (3) Kossuth Lajos utca (1) Kossuth tér (3) Kőszeg (1) közbiztonság (3) Közel-Kelet (3) közélet (27) közlekedéstörténet (68) közoktatás (1) közvilágítás (2) külpolitika (1) kultúra (4) kultúrharc (1) kultúrtörténet (4) Kúria (1) kutatási eredmény (1) Lánchíd (5) léghajó (1) légifotó (3) Lengyel Árpád (1) Lenin (1) libegő (1) London (2) Lourdes (1) lovak (1) lóvasút (6) Ludas Matyi (1) luxusadó (1) Magas-Tátra (2) magyar címer (1) Makó (1) MALÉV (1) malomipar (1) Málta (1) Máramaros (1) Margit-sziget (3) Margit híd (3) Máriabesnyő (1) Márianosztra (1) Mária Terézia (1) Marosludas (1) Mátraháza (1) MÁV (13) menetjegyek (1) Méray Tibor (1) metró (1) Mexikói út (1) mezőgazdálkodás (3) Mezőtúr (1) Mikszáth Kálmán (4) millenniumi kiállítás (2) Miskolc (4) Mohács (1) mozi (1) MTA székháza (2) Műegyetem (1) Munkácsy Mihály (1) munkakultúra (3) munkásság (2) Műszaki Fizikai Kutatóintézet (1) múzeumügy (5) Nagy-Britannia (1) Nagykanizsa (1) Nagykondoros (1) Nagymaros (2) Nagymező utca (1) Nagyvárad (2) Nápoly (1) naszádok (1) nemzetbiztonság (1) Nemzeti Színház (1) népélet (7) népi vallásosság (3) népszámlálás (1) New York (1) nőmozgalom (2) nőtörténet (4) Nyíregyháza (3) nyomda (1) Nyugati pályaudvar (1) ökoturizmus (1) OMFB (1) omnibusz (2) Operaház (2) Ördög-árok (1) Orient expressz (1) Oroszország (3) Orsova (2) orvoslás (2) Osztrák Államvasút (1) pályaudvar (1) Pancsova (1) parasztság (1) Párizs (3) Párizsi Nagyáruház (1) parkolás (1) Passau (1) pénzügyek (8) Petőfi Sándor (3) piac (1) Piliscsaba (1) pióca (1) plágium (2) plakátok (3) Póla (1) politika (17) politikai kommunikáció (18) politikai propaganda (20) posta (4) Pozsony (3) Prága (1) Práter utca (1) Prokugyin-Gorszkij (2) propaganda (1) protokoll (1) Puskás Ferenc (1) Rác fürdő (2) rádiózás (1) Rakamaz (1) Rákosi-korszak (13) Rákosi Mátyás (2) Rákospalota (4) reformkor (3) reklám (1) rémhír (1) rendőri módszerek (2) repülés (5) repülőhíd (1) Rimaszombat (1) Rohbock (1) Rózsadomb (1) Rózsahegy (1) Rózsa Sándor (2) Rudolf trónörökös (3) sajtó (11) sajtótörténet (5) Sándor Móric (1) Sárospatak (1) Siemens (1) sikló (1) Simonyi óbester (1) Sopron (2) sporttörténet (6) Svábhegy (1) Svájc (2) számítógép (3) Szántód (1) Szapáry Gyula (1) Szarajevó (1) Széchenyi István (3) Szeged (1) Széll Kálmán (1) Szendrey Júlia (1) szénégetés (1) Szentendre (1) Szentendrei-sziget (1) Szent István (3) szerelem (2) Szerémség (1) szex (5) színházi élet (4) szobor (1) Szobránc fürdő (1) Szombathely (1) szórakozás (6) Szovjetunió (2) tájhasználat (1) találmányok (2) Tapsony (1) tárgykultúra (2) Tata (1) Tátrafüred (1) távírda (2) távíró (2) távközlés (2) technikai kultúra (25) telefon (6) telefonfülke (1) televíziózás (1) tengerhajózás (4) Teréz körút (1) térképészet (2) térszerkezet (3) Tihany (2) tilinkó (1) Tisza (4) Tiszafüred (1) Tiszaújlak (1) Tisza Kálmán (2) Titanic (1) történelem (64) történészek (1) Trieszt (2) Tungsram (1) turizmus (19) tűzvész (1) udvari utazás (10) Újpest (2) Újvidék (1) Ukrajna (1) ünnep (1) urbanizáció (18) uszítás (5) utazási sebesség (1) utazástörténet (6) útburkolatok (2) útépítés (2) útkaparó (1) útvámok (1) Vác (1) Váci utca (2) vadászat (1) Vajdahunyad (1) Vajda János (1) válás (1) választás (1) vámosutak (3) Városliget (12) Városligeti fasor (2) Városlőd (1) városrendezés (2) várostörténet (5) Vásárosnamény (1) Vaskapu (2) vaskohászat (1) vasúti resti (1) vasúttörténet (71) Velence (2) Verespatak (1) Verőce (1) Veszprém (2) Veszprém megye (1) világítótorony (1) villamos (12) villamosítás (4) Visegrád (4) viselettörténet (3) vízgazdálkodás (2) vízügyek (7) Wesselényi Miklós (1) Ybl Miklós (3) Zágráb (1) Záhony (1) zenekultúra (1) Zengg (1) Zichy Mihály (1) Zrínyi Miklós (1) Zsigmondy Vilmos (1) Címkefelhő

A drótnélküli távíró és a rendőrségi nyomozás

2012.01.28. 15:55 zsuzsa.frisnyak

Az alábbi történet látszólag egy gyilkosság fordulatos kinyomozásának sztorija. Számomra a történet inkább arról szól, hogyan robban be a hétköznapokba egy viszonylag új technikai eszköz (drótnélküli távíró, vagy szikratávíró), hogyan formálta át a technika az élet hagyományos kereteit. A száz évvel ezelőtti Crippen gyilkosság szédületes tempóban lett világszenzáció. Ez volt az első eset, amikor a hírközlés sebessége egy gyilkos elfogását  folytatásos krimivé változtatta.  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A nős Hawley Harvey Crippen amerikai orvos 1900-ban, 38 éves korában elhagyta szülőhazáját és Londonban telepedett le. Felesége – Belle Ellmore művésznéven – Angliában igyekezett operaénekesnői karriert kiépíteni. Tehetsége azonban kevésnek bizonyult az operához. A reményeiben csalódott, állandóan rosszkedvű asszony pazarló, a könnyed szórakozást előtérbe helyező életmódot folytatott. A Crippen házaspár kapcsolata kiüresedett. A megromlott házasság nyomasztását csak fokozta, hogy Crippen doktor folyamatosan kisebb-nagyobb pénzügyi nehézségekkel küzdött. Arra azért telt a büdzséből, hogy gépírónőt foglalkoztasson. Titkárnője (Ehtel Le Neve),  valamikor 1907 körül a szeretője lett.

Teltek-múltak az évek, 1910. január végén Crippen doktor felesége váratlanul eltűnt otthonából. Az asszony hiánya a férjet nem sújtotta le, az érdeklődő ismerősöknek arról számolt be, felesége egy hirtelen megbetegedett rokonát látogatja meg Amerikában. Néhány nap múlva új, lesújtó hírt közölt a család barátaival, felesége váratlanul elhunyt Amerikában. Az asszony barátai még ki sem heverték a csapást, amikor azzal szembesültek, hogy az alig néhány hetes özvegyember lakásába beköltözik a titkárnője, sőt az új asszony az eltűnt feleség ékszereit és ruháit is viseli. Ezt már nem hagyhatták annyiban, egy három oldalas feljelentésben fordultak a Scotland Yardhoz. A rendőrség komolyan vette a levelet, és egy felügyelő meglátogatta Crippen doktort.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A nagyon ügyes és kitartó Dew felügyelő nem volt ismeretlen a brit közéletben, egyik szereplője volt a Hasfelmetsző Jack utáni nyomozásnak. Dew felügyelő tehát elment Crippen doktorhoz, a felügyelőnek azonban a férj már más történetet adott elő: felesége elhagyta őt egy másik férfiért. Ezt a szégyenteljes tettet igyekezett titokban tartani, ezért állította, hogy felesége meghalt. Crippen doktor nagyon segítőkésznek bizonyult, megengedte, hogy a felügyelő körülnézzen a házában, aki semmi különöset nem tapasztalt. A felügyelő elégedetten távozott, úgy tűnt számára, nincs ügy, amiért nyomozni kellene. A kihallgatás Crippenre azonban más hatást gyakorolt, elveszítette az önuralmát, és menekülőre fogta. Ez fatális hibának bizonyult. Crippen és szeretője – mint később kiderült – álruhában Brüsszelbe szökött. Brüsszelből Antwerpenbe utaztak. Álnéven vásárolt jegyekkel felszálltak a MONTROSE óceánjáróra, hogy az Újvilágban eltűnjenek üldözőik elől.

Ez a szökés – amelyet mindenki beismerésnek értelmezett – alapozta meg a világszenzációt. A rendőrség többszörös házkutatást tartott a lakásán, amelynek során a pincében elásva megtalálták egy emberi test súlyosan roncsolt maradványait. Ez volt az a pillanat, amikor az ügy bekerült a lapokba.
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ahogy a bulvársajtó elképzelte: az áldozat megtalálása.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A holtest maradványait feltáró rendőrségi alkalmazottak.

Crippenék szomszédai és ismerősei beszámoltak arról, hogy a titkárnőt férfiruhában látták utoljára. A rendőrség elkezdte keresni a szökevényeket. A keresés kaotikusságát szépen példázza az alábbi hír, amelyben szinte minden tévesnek bizonyult.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Crippen doktor és szeretőjének menekülése a magyar rendőrséget is megdolgoztatta, nyilvánosságra hozták a szökevények személyleírását (bár az angol mértékegységeket elfelejtették átszámolni).

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A titkárnő személyleírása nem kevésbé érdekes, ilyesmik szerepelnek benne: „beszélgetés közben szigorúan néz”,  vagy például „alsószoknyája alján néhány sor hímzés van”.

A menekülők ezalatt látszólag békésen utaztak az óceánjáró fedélzetén. A MONTROSE kapitánya azonban felfigyelt utasaira. Crippen szeretője ti. nemcsak férfiruhát viselt, hanem férfiként is igyekezett viselkedni. Eldöntetlen kérdés, vajon a kapitány akkor is észre vette volna szokatlanul viselkedő utasait, ha azok nem a legkényelmesebb első osztályon utaznak, hanem a fedélzetközben a kivándorlók tömegébe vegyülnek. Mindenesetre az újságolvasó kapitány összerakta az infót, és rájött, kikkel van dolga. Nem volt más hátra, mint drótnélküli távírón értesítést küldeni a hatóságoknak. Távirat követett táviratot, Dew felügyelő pedig útra kélt.
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 A lassú MONTROSE helyett Dew-nak sikerült egy gyorsabb óceánjáróra felszállnia, így elkezdődött a hajós üldözés. A világsajtó ekkor már naponta közölte az újabb és újabb fejleményeket. Jelentkezett például egy hipnotizőr, aki Crippen  újságban megjelenő fényképe alapján azonosította, mint ügyfelét. Elmondása szerint egy évvel korábban Crippen arról érdeklődött nála, lehet-e valakinek azt szuggerálni, hogy öngyilkosságot kövessen el? Hipnózis segítségével ki lehet-e törölni az emlékezetből a kellemetlen dolgokat? Nyilatkoztak a sajtónak a rokonok és ismerősök.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Az is  hír lett, hogy Crippen apja a fiáról szóló legfrissebb tudósítást olvassa.

Közben a MONTROSE is folyamatosan ontotta a híreket: „Crippen a fedélzeten van. Azonossága kétségtelen”. A hajó csaknem megszakítás nélkül kapcsolatban állt a szárazfölddel és más óceánjáró hajókkal. A kapitány a sajtónak is küldött nyilatkozatokat: „Még mindig meggyőződésem, hogy Crippen és Le Neve Etel a Montrosen vannak. Crippen leborotváltatta a bajuszát és szakállt növeszt. Nem is gyanítja, hogy felfedezték, az utasok sem tudnak semmit a szökevény párról. Crippenéknek nincs poggyászuk, mindig együtt vannak, és a többi utasokkal nem érintkeznek”.

Ilyen előzmények után a MONTROSE kanadai kikötését újságírók, fényképészek, kíváncsiskodók hada várta. A tömeget végül rendőröknek kellett szétoszlatni.  A fogadóbizottságban a kanadai detektívek mellett ott volt Dew felügyelő is. Talán mondanom sem kell, már Dew felügyelő megérkezése is szenzáció volt, a helybéli lakosság „nagy ovációval” fogadta.

Crippen elfogására 1910. július 31-én került sor, szökésétől számított három héten belül. Crippen és barátnője éppen a hajó fedélzetén nézelődött, amikor a hajókalauz csónakja megérkezett a MONTROSE-hoz. A csónakban ott voltak a hatóság emberei is. Dew felügyelő hátulról a Crippen vállára tette a kezét és a mellette álló kanadai rendőrfelügyelőhöz így szólt: - Itt van az ön embere. Crippen nem tanúsított ellenállást.


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Crippen elfogása után a napról-napra zajló, egy folytatásos krimi izgalmát kínáló őrület természetesen alábbhagyott. Az események végkifejlete sokkal inkább kiszámítható volt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Crippent csakhamar visszaszállították Nagy-Britanniába. A felvételen az arcát kendővel eltakaró Crippen és Dew felügyelő.  Majd következett a tárgyalás, és a vég.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Crippen-gyilkosság tette a drótnélküli távírót széles néptömegek számára ismerté, és általánosan elismert igen hasznos találmánnyá. A drótnélküli távíró következő nagy fellépése a Titanic pusztulásához köthető. De ez már egy másik történet.

 

3 komment

Címkék: történelem távíró bulvársajtó bűnügyek tengerhajózás rendőri módszerek 1910-es évek

A bejegyzés trackback címe:

https://timelord.blog.hu/api/trackback/id/tr953963835

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Takács Bálint 2012.01.28. 23:29:30

Tavaly a BBC-n volt egy elég alapos tényfeltáró adás erről az esetről.

Egyrészről, egyértelmű, hogy a rendőrség bizonyítékokat hamisított az ügyben, illetve a tárgyalásról olyan bizonyítékokat tartott vissza, melyek Crippen ártatlanságát igazolták volna.

Másrészről sosem igazolták, hogy a megtalált maradványok Crippen feleségéé lettek volna. A nyomozás "alaposságára" utal, hogy még az sem volt bizonyítva, hogy emberi maradványok voltak.

Igen valószínű, hogy Crippenné, egyszerűen lelépett és nem akart Amerikából visszatérni a férjéhez.

ergerberger 2012.01.29. 00:58:19

"a titkárnőt férfiruhában látták"

A titkárnő pöcsöslány volt?

twollah / bRoKEn hOPe, sUppLeX · http://freewaresoftwarenews.blogspot.com/ 2012.01.29. 12:00:39

@Takács Bálint: Akkoriban gondolom nem volt annyira fejlett a helyszineles stb.
Plusz a rendorsegnek a kozvelemeny elott is meg kellett felelni, ha mar ekkora felhajtas lett az ugybol.
süti beállítások módosítása