Timelord

Múltkor történt, hogy Matolcsy György fejét nagy komorság szállotta meg, részint a rente sikertelensége, részint egyéb kellemetlenségek miatt.

Természetesen Titónak. Az alábbi szervezeti sémán a kelet-európai kémközpont működési  hálózatát tanulmányozhatjuk.

Blogolvasó újságírók figyelmét az ábra bal alsó sarkában lévő, egyik kezében mikrofont szorongató fickóra hívnám fel. Igen, jól látod... téged is pórázon vezetnek.

Széll Kálmán pénzügyminisztersége idején jelent meg az alábbi karikatúra. És most jöjjön a találós kérdés: vajon mire vetette ki a magyar állam a luxusadót?

  A nyertes válasz: a vasút és a hajózás személyszállítási viteldíjára. Ez volt tehát a luxus.

1875-től az utasoknak a menetjegyek árai után egy 10%-os adót is meg kellett fizetniük a jegypénztárakban. 1881-től az adót felemelték 15%-ra.

Talán mégis igaztalan az az ítélet, amelyik a kommunikációs szakértőket fizetett manipulátoroknak minősíti.

Az egyszerű, de mégis értelmes beszéd hiányát szépen példázza az alábbi plakát. Díszpolcra emelt polgártársaink üzenete a következő: 

       Egy csapásra érthető? 

A komolykodó politikai hülyeség nem ismer határokat.

1884-ben a képviselőválasztások során a Budapest napilap a függetlenségi párt jelöltjei mellett kampányolt. A lap a IX–X. kerületi jelöltek közötti különbséget abban látta, hogy Kemény Gábornak „húsos fazék” a programja, Tompa Antalnak pedig a függetlenségi párt „magasztos elvei”.  Ha a ferencvárosiak többre becsülik a pusztuló magyar hazát a sült libamájnál, akkor Tompa Antal lesz a győztes.