Hogyan fog fejlődni Budapest az új híd megnyitásával? Ezek a kérdések 1870 után rendre felmerültek a hazai közgondolkodásban. Érdekes módon a híd területfejlesztő hatásáról józanul - bár nem tévedések nélkül - gondolkodtak őseink.
1874-ben vagyunk, a híd építése már elkezdődött. Napvilágot lát az első rajz, milyen lesz a híd és környezete. A képen világosan látszik, hogy a Duna mindkét oldalán az újpesti kikötő magasságáig tervezik a rakpart kiépítését. A szeszélyesen kanyargó folyó ettől a kezdőponttól lesz kőfalakkal határolt mederbe szorítva.
1874-ben úgy képzelték, a pesti oldalon a híd mindkét oldalát emeletes bérpaloták fogják övezni, majd egy-két utcával arrébb kezdődik az iparnegyed a maga kéményeivel, nyüzsgő forgalmával. Ez az elképzelés ilyen formában nem valósult meg. A híd pesti hídfőjénél a lakóövezet csak az első világháború utáni évtizedekben épült ki, a terület az ipari termelésé maradt. Az alsó- és felső rakpart kiépítése is elmaradt.
De mi terveztek a budai oldallal?
A Margit híd budai hídfőjétől északabbra eső terület a gyáriparé. Füstölgő kémények, árurakodásra alkalmas hosszan kiépített rakpart jellemzi a területet. A Hajógyári-sziget inkább félszigetnek látszik, de a hajógyárhoz tartozó jellegzetes favázas csarnok kivehető. A tervezők nem gondolkodtak a Rózsadomb, Szemlőhegy stb. villanegyedében.
Az is tisztán kivehető, hogy a rendezési terv készítői nem törekedtek az épülő Margit híd hiteles ábrázolására.
Ilyennek képzelték a Margit-hidat 1874-ben. Legszembetűnőbb, hogy a hídfő vámházait nem a híd tengelyébe, hanem annak két oldalára helyezte a rajzoló. Ez a hídvámszedés napi gyakorlatától gyökeresen eltér, nem hiszem, hogy bárki is komolyan gondolta volna. A vámszedőket ti. mindig oda kellett állítani, ahol a közönség ténylegesen átkel, annak érdekében, hogy senki se tudja kikerülni a fizetést. A rajzon már feltüntették a szigetre levezető szárnyhidat is, ez persze csak 1900-ban készült el.
Eltelt egy év, 1875-ben vagyunk. A kép a Margit szigeti nézőpontból mutatja be a még mindig épülő hidat. Nem az építés pillanatnyi állapotát látjuk, hanem egy fantáziarajzot, milyen lesz a budai várhegy látványa a híddal a sziget felől nézve. Rejtélyes okból kifolyólag Magyarországon senkit sem érdekelt a Margit híd építése, egyetlen rajzot vagy fényképfelvételt sem ismerünk erről a témáról.
Ismét eltelt egy év, már 1876-ban vagyunk. A híd elkészült egy év határidő-csúszással. Mondanom sem kell, hogy a határidő-csúszás körülményeit az állami számvevőszék vizsgálta.
A késedelmes teljesítés okai az alábbiak voltak:
- az eredeti határidőhöz képest késői szerződéskötés,
- a Duna szokatlanul magas vízállása 1874-ben,
- a vállalkozók robbantó kamrák elhelyezésében a cs. és kir. közös hadügyminisztériummal hosszadalmasan tárgyaltak, és a kísérletek eredményét be kellett várniuk,
- a vállalkozók több munkát kénytelenek elvégezni,
- a híd feljárói és rakparti áthidalásaival összefüggő tárgyalások a főváros és a
- kivitelezők között elhúzódtak.
Most pedig jöjjön néhány kép a frissen átadott Margit hídról.
A hídnak itt már a jól ismert formáját látjuk. A következő két kép viszont kevésbé közismert részleteket mutat.
A híd közepén, ott ahol megtörténik az irányváltás, a híd világítása megváltozik. Testes faragott kőoszlopokra helyezett kandelábereket látunk és a Szent Koronáról készített meglehetősen nagynak tűnő szobrot.
Ezen a képen még inkább hatalmasnak tűnik a korona.
Legvégül következzen egy kép a Margit híd forgalmáról az átadásának évében (1876). Az átkelésért mindenkinek fizetnie kellett. A tarifa ugyanakkora volt, mint a Lánchídnál. Gyalogosok egy krajcárt, egy üres teherszállító kocsi 10 krajcárt fizetett. Érdekesség, hogy a díjszabály ki volt dolgozva a lábon hajtott jószágokra (szarvasmarha, juh, kecske, sőt baromfi) is. Nehéz elképzelni a jelenetet, amint éppen áthajtanak egy libanyájat a Margit-hídon.
